Modernitás
- Ulrich Beck és a reflexív moderniás
- Globalizáció (szóba került a kulturális kisajátítás)
- Castells és a hálózati társadalom
- Zygmunt Bauman és a cseppfolyós modernitás (ld. pl ezt)
Ideológiák (ld. Krémer Balázs Bevezetés a szociálpolitikába c. könyvének vonatkozó fejezetét)
- A meghatározásokhoz ld. pl. ezt
- Marxizmus, kommunizmus (elidegenedés, kizsákmányolás, értéktöbblet, osztályharc + kommunák)
- Szocializmus, szociáldemokrácia (de-familializáció)
- Liberalizmus
- Konzervativizmus (+ familializmus)
Ha jól emlékszem megemlítés szintjén szóba került a pénteki órán az utilitarizmus.
VálaszTörlésMás néven haszonelvűség, Jeremy Bentham és John Stuart Mill nevéhez köthető cselekvéselmélet. Én az utilitarizmust, utilitarista felfogást inkább az etika területén képzelem el, mégpedig az erkölcsnél és a szabályoknál. Azért mert mert, igaz, hogy meglehetősen régen megfogalmazott elképzeléseket, gondolatokat hirdet, de a mai világban, ahol tényleg az egész életünket szabályok hatják át, ott ennek az elvnek, a haszonelvűségnek kellene érvényesülnie.
Az „utilitarizmus” szó a latin utilis (haszon) szóból ered. Az utilitarizmus szerint az emberek cselekedeteit az örömelv magyarázza: céljuk a gyönyör maximalizálása és a fájdalom, a szenvedés minimalizálása. E cél elérése érdekében racionálisan mérlegelik cselekvéseik szubjektív hasznosságát. Mindezt egyaránt megfogalmazhatjuk individuális nézőpontból (mindenki célja saját hasznosságának maximalizálása) és közösségi szempontból (a lehető legnagyobb boldogság a lehető legtöbb ember számára).
Törlés@Adél: bocs, ezt már nem fogadom el, ctrl-c, és még a forrás (wikipedia) sincs megjelölve
TörlésOlvasgattam a kulturális kisajátításról. Ez azt jelenti ugye, hogy egy bizonyos kulturális csoport átveszi egy másik csoport zenéjét, művészetét, ruházati sajátosságait, vallását, nyelvezetét vagy akár viselkedését, s ezáltal sokszor más jelentést aggatnak rá, vagy eltérő környezetben használják fel mint ahogy azt az eredeti kulturális csoport alkalmazta. Itt emiatt úgy is nevezte mint egy "kölcsönkérést," vagy "kölcsönvevést". Ami engem meglepett, hogy ilyen lehet akár a henna festés is, amit igazság szerint a muszlimon és a hinduk használták, és festették ki a házasság előtt álló menyasszonyokat. Manapság viszont minden egyes fesztiválon megjelennek a henna festők, nők százait vonzva magukhoz. Másik ami tetszett a Bob Marley által elterjedt jamaikai stílus. Sok amerikaira hatással volt, akiket nem a profitorientált gondolkodásmód hajtott, hanem tényleg elismerték és élvezték ezen kultúra életvitelét és életfelfogását, hiszen az valami mást, valami plusszot adott az ő életükhöz. Azért mert egy ember, egy bizonyos kultúrába születik, nem zárja ki azt, hogy nem ismerhetné meg, alkalmazhatná egy másik kultúra sajátosságait. Itt a miért-en van a hangsúly, hogy én ezt azért csinálom hogy hasznot húzzak belőle, netán a rasszizmus vezérel és be akarom feketíteni ezáltal azt a bizonyos kultúrát, vagy azért mert elismerem azt és én is szeretnék a részese lenni.
VálaszTörlésKovács Ibolya Tímea
VálaszTörlésA globalizáció kezdete - több szakember szerint - az európai gyarmatosítással kezdődött. Az új földrészek fölfedezésével a kultúrák közti békés kapcsolat megváltozott: a hódítók az őslakosokat rabszolgákká tették vagy kiirtották. A gyarmatosítás célja nem a más kultúrák megismerése, hanem a piacszerzés volt. A globalizációnak napjainkban pozitív és negatív oldalát is láthatjuk. A pozitív közé tartozik pl. a magasabb életszínvonal, a tudáshoz való hozzájutás lehetőségének növekedése, valamint az elszigeteltség csökkenése a fejlődő országokban. A harmadik világ országaiban azonban éppen ellenkezően hat a globalizáció: egyre nagyobb a szegénység, egyre csökken az életszínvonal, a megélhetés lehetősége, terjed az AIDS, aminek az ellenszerére nincs pénz ezekben az országokban. Fontos lenne, hogy a globalizáció ne csak a jólétben élőkön, hanem a szegényeken is segítsen!
Forrás: http://doksi.hu/get.php?lid=13775
A liberalizmusról és a neoliberalizmusról olvasgattam.
VálaszTörlésA liberalizmus, más néven szabadelvűség, egy eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg, mint legfontosabb politikai célt. Kb. a XVII. - XVIII. századra nyúlik vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok stb. A klasszikus liberalizmus a liberalizmus azon formája, állapota, ahogy az a 19. századra kialakult. Akkor egyszerűen ez volt a liberalizmus, a klasszikus jelzőt az utókor ragasztotta rá, hogy megkülönböztesse a későbbi formáktól. A klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok hirdetője. Az isteni és tételes joggal szemben a természetjogra alapozza az emberi jogokat. A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén magánéletébe.
Viszont többféle libelarizmusról beszélhetünk: politikai liberalizmus, gazdasági liberalizmus, kulturális liberalizmus, szociálliberalizmus, demokratikus liberalizmus stb.
A neoliberalizmus a gazdasági liberalizmus egyes doktrínáinak (tudományos -szabály- rendszere) a címkéje, követői nem is feltétlenül liberálisak például az egyéni jogok tekintetében - például Pinochet, de Thatchert, Reagant is ide sorolják. Az Egyesült Államokban a neoliberalizmust gyakran neokonzervativizmusnak nevezik. Több konzervatív állítja, hogy ők közelebb vannak a klasszikus liberalizmushoz, mint a libertariánusok.
A neoliberalizmus kifejezés az 1970-es években keletkezett többek között Joseph Stiglitz és Milton Friedman nézetei kapcsán. A neoliberálisok megengednek bizonyos állami beavatkozást, például a központi bank által mesterségesen magasan tartott árfolyamot, amit a libertariánusok elutasítanak.
Én az ideológiák kapcsán a jobb és baloldal meghatározásának néztem utána. Az elnevezés még a Nagy francia forradalom idejéből ered. A francia parlamentben az ülésrend alakult úgy, hogy jobb oldalon ültek a hagyományos rend, a királyság képviselői, bal oldalon a forradalom hívei, a polgárság. Ma leegyszerűsítve jobboldaliak a kapitalizmus, baloldaliak a kommunizmus hívei. A jobboldaliak a fennálló társadalmi, erkölcsi rendhez ragaszkodnak, csak a lassú változásokat támogatják. Gyakran nacionalisták, a kultúrában a hagyományokat követik. Jellemző az állam minimális szerepvállalása, a szabadpiac, a szabad verseny, az egyéni öngondoskodás, elfogadják a nagyobb társadalmi különbségeket.
VálaszTörlésA baloldal az ipari forradalom idején a munkások életkörülményeivel és jogaival, a szegényebb társadalmi réteg problémáival foglalkozott. Manapság nagy súlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására, a szociális jogokra a magánérdekekkel szemben. Támogatják az állami szerepvállalást, egyenlőségre törekvést, bevándorlást, kulturális sokszínűséget.
Paul Ricœur életének néztem utána.
VálaszTörlés1913-ban született Valence-ben. Protestáns nagyszülei nevelték fel, mert az édesanyja meghalt a születésekor, apja pedig a háborúban veszett oda. Filozófiai tanulmányai után megházasodott, és tanár lett. A II. világháború során hadifogságba került, ahol tanulmányozta Karl Jaspers "Philosophie" című alkotását, és franciára fordította Edmund Husserl "Ideen" című művét. Szabadulását követően ismét oktatott (több helyen is), és előkészítette az akarat fenomenológiai elemzéséről szóló disszertációját.
1950-ben a Sorbonne-on doktorált, hét évvel később pedig megkapta a filozófiai tanszék vezetését. Ekkoriban írásait különböző lapokban közölték le, majd 1960-ban kiadták "A bűn fenomenológiája" című könyvét, 1965-ben pedig részletes elemzést írt Sigmund Freud pszichológiájáról. 1969-ben a pszichoanalízisről, a strukturalizmusról (elutasítja, de a problémák megértéséhez hasznosnak találta elemezni), illetve a filozófiai és a teológiai hermeneutikáról írt egy újabb kötetet.
Rövid ideig a Paris-Nanterre egyetemének rektora volt, aztán a Leuveni Katolikus Egyetemen meg a Chicagói egyetemen tanított. Foglalkozott az angol és amerikai nyelvészettel, Arisztotelész Poétikájával, az idő értelmezésével, a nyelv és a fenomenológia összefüggésével, az emlékezés kultúrájával, valamint az elismeréssel mint a társadalmi és szociális kapcsolatok alapjával. Minden tanulmányából új könyvek születtek. Életművéért számos díjjal tüntették ki.
2005-ben halt meg.
Én a marxizmusról olvasgattam. A 19. század második felétől a marxizmus fogalom és eszmerendszerét több, magát forradalminak minősítő politikai mozgalom és párt a programjába foglalta, később pedig a Szovjetunió állami berendezkedését mintaként követő államok az állami ideológia részeként fogadták el. Ennek következtében a marxista irodalom igen terjedelmessé, ám színvonalában szélsőségesen egyenetlenné vált, miközben a marxizmus megítélését egyrészt politikai előítéletek, másrészt politikai elfogultságok terhelték meg. Marx azt hangsúlyozta, hogy az ideális társadalom megteremtéséhez szükség van egy átmeneti, politikai korszakra, ezért a megvalósítást két elméleti szakaszra bontotta. Az első, szocializmusnak nevezett szakaszban az állam és a jog még megmarad, a javak elosztása pedig a végzett munkateljesítmény alapján történik. Ebben a szakaszban azonban a társadalmon belüli egyenlőtlenségek, konfliktusok még nem szűnhetnek meg. Az elérendő végső fázis a kommunizmus, ahol már a szükségletek szerinti elosztás rendszere valósulhat meg.
VálaszTörlésctrl-c forrásmegjelölés nélkül, nem fogadom el, bocsánat.
TörlésAz elmúlt órán elhangzott multikulturalizmus kifejezésnek néztem utána.A közügyekben a multikulturalizmus kifejezés általában három jelentést takar.
VálaszTörlésDemográfiai leíró értelemben a kulturális vagy nemzeti sokszínűségre utal. Ideológiai-normatív értelemben azokra a filozófiai érvekre utal, melyek alátámasztják egy bizonyos identitáscsoport elismerésére való törekvés legitimitását.
Elvi-politikai értelemben azokhoz a politikákhoz kapcsolódik, melyek a sokszínűség által okozott problémákra hivatottak választ adni.
A multikulturalizmus nem más, mint a kulturális pluralizmus elismerése és támogatása minden társadalomban. Üdvözli a kulturális sokszínűséget és igyekszik megőrizni azt, ugyanakkor a kisebbségi és a domináns kultúrák gyakran egyenlőtlen viszonyára helyezi a hangsúlyt. A multikulturalizmus posztmodern diskurzus, mely a sokszínűség és a pluralizmus társadalmi megtapasztalását jelenti. Az globalizációt és a homogenizációs elméleteket ellenző gondolatmenetet képviseli, valamint hangsúlyozza a kulturális, nemzeti és nemi különbségeket és sokféleséget.Multikulturalizmus a különböző kultúrák egyenértékőségét hirdeti, nem tesz különbséget közöttük és legfőképpen nem jelöl meg uralkodó kultúrát.
forrás: http://www.southeast-europe.org/pdf/04/DKE_04_M_E_BEL.pdf http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=53
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA konzervativizmus kapcsán Edmund Burke-ról olvsatam. A konzervatív gondolkodás megalapítója, első képviselője. Kifogásolta, hogy a konzervativizmusnak elmélete legyen. Mindig a társadalom állapotához kell alakítani saját tevékenységünket, felfogásunkat. Burke szerint a szabadság = az előző állapothoz képest jobb állapot (ha másnap úgy ébredek, hogy ma jobb, mint tegnap volt). A királykivégzés üzenete = a népnek mekkora hatalma van, de Burke szerint az egyénnek kell félnie, ha a népnek ekkora a hatalma. Gondolatmenetének kiindulópontja: gyakorlat,gyakorlati hasznosság. Burke igen gyakran hivatkozik a természetre:Etikájának, a társadalomról alkotott felfogásának ugyanis cáfolhatatlan mintájául szolgált a természet általa elképzelt szilárd és hierarchikusan szervezett rendje, áttekinthető és racionális szerkezete.„ A Természethez kell fordulnunk, ha bármiféle információra szükségünk van. A Természet ugyanis: bölcsesség, reflexió nélkül és a fölött.”Burke szerint az igazi filozófia az ember természetének megfejtését tűzi ki célul maga elé. Ezért is helyezi magasabbra az emberi természetet még a természeti jognál is. Gyakorlat: Fontos szerepet kap Burke életében. Konzervativizmusának modernsége abban áll, hogy érveit a történelmi létre és a gyakorlatra alapozza, és nem a filozófiai igazságra. Burke értékhierarchiájának csúcsán a társadalom felépítése szempontjából is a harmónia áll. Ez a harmónia a társadalom különböző, tehát nem egyenlő részeinek összehangolt működéséből fakad. Elképzelése szerint: a társadalom ideális felépítése az egyházéhoz hasonlít. A francia forradalom egyik legnagyobb bűnének tekinti, hogy az egyház ellen fordult. Burke nem fogadta el azt az érvelést, amely szerint az emberek kezdetben, a természeti állapotban bizonyos alapvető jogokkal jöttek a világra, amelyeknek egy részét a társadalmi szerződés révén önként föladták, és amelyre bármikor újból jogot formálhatnak. Burke szerint nem létezik absztrakt individuum, így annak nem is lehetnek absztrakt, minden körülménytől független, univerzális jogai. Filozófiájának vonatkozásai előrevetítik és megvilágítják a modern politika bizonyos jellegzetességeit.
VálaszTörlésforrás: http://vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1155%3A08tetel&catid=119&Itemid=87
A liberalizmus irányzatainak olvastam utána. A klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott államra és az egyéni szabadság jogokra teszi a hangsúlyt. A gazdasági liberalizmus fontosnak tartja a magántulajdont, a magánszerződéseket és a szabadpiacot. A kulturális liberalizmus az egyéni szabadságjogokra, a lelkiismeretre és az életmód szabadságára koncentrál. A szociálliberalizmus a szabad kereskedelmet tartja fontosnak. A neoliberalizmus az egyéni felelősségre fekteti a hangsúlyt. Hozzám a kulturális liberalizmus áll a legközelebb. Egyetértek azzal, hogy fontos a vallásszabadság, az életmód és a megismerés szabadsága. Továbbá az a gondolkodás is szimpatikus számomra, hogy az egyén magánéletébe ne szóljon bele az állam, hanem mindenki a saját belátása és a lelkiismerete alapján alakítsa az életét. Azonban nem szimpatikus az irányzatban a szerencsejáték, prostitúció, alkohol és a könnyű drogok túlzott szabadsága.
VálaszTörlésForrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Liberalizmus
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA cseppfolyós társadalom fogalma felkeltette az érdeklődésemet, ezért beleolvastam a Zygmunt Bauman: Identitás és globalizáció című mellékletbe. Röviden összefoglalom a számomra érdekes részeket.
VálaszTörlés"Az „identitás” az a prizma, amelynek tükrében mai életünk valamennyi oldalát vizsgálják és értelmezik"- írja Zygmunt Bauman.
Az identitás a modernitással egy idős, a kényszer, hogy azzá váljunk, amik vagyunk a modern élet egyik jellegzetes vonása.
De hogyan is alakult ki a cseppfolyós modernitás?
A merev rendek széttörését követően a cél a kialakult társadalmi típusokhoz való alkalmazkodás, a kulturális asszimiláció volt, s ezzel a rendeket felváltották az osztályok. Míg a rendekbe való tartozás adottság, születés jog volt, addig az osztályokhoz tartozás feltételeként megjelent az "elvégzendő feladat" is. Az egyéni választások keretét az osztályhoz és nemhez való tartozás szabta meg. Az individuum feladata az volt, hogy elfoglalja helyét és annak megfelelően viselkedjen.
Ezzel szemben a cseppfolyós modernitásban megszűnik ez a kényszeredett feladatvállalás, mind az egyéni társadalmi helyzetek, mind azok a helyek, melyek elérésére az individuumok törekednek, folyamatosan változnak, keverednek. a társadalmi folyamatok amorffá, nehezen koordinálhatóvá, ugyan akkor rugalmassá váltak, minek következtében az identitások széttöredeztek. Az individuum minden helyen és helyzetben más identitást képvisel.
Fogalommagyarázat:
Törlés-identitás= azonosság, én-azonosság, öntudat
-individuum= egyén, egyéniség
(Valaha filozófiából azt tanultam, hogy:
Az újszülött csecsemő még nem tekinthető egyénnek, csak egyednek, a folyamatos tapasztalások, világképének kialakulása formálja egyénné, individuummá!)
Szintén a témához kapcsolódik, -hiszen maga Bauman is említést tesz róla- az emberi jogok.
Törlés"Az „identitás” az a prizma, amelynek tükrében mai életünk valamennyi oldalát vizsgálják és értelmezik: az igazságosságot és az egyenlõséget is egyre inkább az identitás „elismerésének” fogalomkörében tárgyalják, de a kultúráról is a különféle identitások sokféleségének és keveredésének szemszögébõl beszélnek – miközben a politikai folyamatok teoretizálása többnyire még mindig az emberi jogok (azaz egy elkülönült identitás joga) és a politikai élet (az identitás felépítése, elfogadása és igenlése) körül zajlik."
Emberi jogok:
I. generációs emberi jogok: polgári és politikai jogok ("szabadságjogok")
például: szólás és sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezési jog
II. generációs jogok: gazdasági-, kulturális- és szociális jogok
például: munkához való jog, sztrájkjog, lakhatáshoz való jog, megélhetéshez való jog
III. generációs jogok:
például: egészséges környezethez való jog, békéhez való jog, a népek joga a politikai-, kulturális-, gazdasági önrendelkezéshez, reprodukciós jog
John Borden Rawls életének néztem utána.
VálaszTörlés1921. február 21.-én született Baltimorban, tanulmányait itt kezdte el, majd a Princetoni Egyetemen BA diplomája megszerzése után beállt a seregbe. Hirosima lebonbázását követően kilépett a seregből. Viszzatért Princetonbe, hogy doktori címet szerezzen morálfilozófiából, később tanárként dologzott itt. Cornell Egyetem professzora is volt,később a Harvardon is tanított. Széltüsé miatt abba kellet hagynia a tanárí pályán való munkáját. Felesége:Margaret Foxot, aki tanítványa volt. 2002. november 24.-én halt meg Lexintonban.
Művei:
-Az igazságosság elmélete
-A népek joga
-The Law of Peoples
-A Theory of Justice Cambridge
-Justice as Fairness: Political not Metaphysical
-Justice as Fairness: A Restatement
-Lectures on the History of Moral Philosophy
Rawls munkáját a liberális politikai filozófia területén végezte, ez által vált híres személyiséggé.
TörlésA munkásságával kapcsolatban nagyon sok gondolkodó úgy vélte,, hogy ő volt az a személy, aki hosszútávon nagyon nagy hatással volt a "politikai filozófiai kortárs irányzatnak" az alakulására.
Az igazságosság elmélete című művét 1971-ben publikálták, ami "politikai filozófia akadémikus tanulmányozásának újjászületését jelentette". Ez egy igen feszes "logikailag felépített, koherens gondolatokat" magábafoglaló mű.
A megírásának a célja az volt, hogy megpróbáljon választ találni arra a kérdésre, hogy hogyan is kötelesek az állampolgárok engedelmeskedni a törvényeknek, milyen körülmények között.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Rawls
http://jesz.ajk.elte.hu/tothj212.html
A szabadság, testvériség, egyenlőség filozófiája iránt érdeklődtem és olvastam utána. Sokszor halljuk ezt történelem vagy filozófia órán. Ez az ideológia azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű. A három fogalom közül a szabadság és az egyenlőség ellentmond egymásnak. Először vegyük például a jogi egyenlőséget, amely egy elfogadott és érthető dolog, hiszen a törvény elott mindenkit megilletnek ugyanazok a jogok. Ezenkívül letezik esélyegyenlőség, amelyet próbálnak lehetővé tenni, de ez egy rendkívül nehéz dolog, hiszen mindenki más-más környezetből jön, így senkinek sem ugyanazok a lehetosegek adottak. (magántanár fogadása, eszközök beszerzése...stb.) Végül nézzük meg a vagyoni egyenlőséget. Ha valaki például keres 6 milliót akkor ezt tőle nem vehetjuk el és oszthatjuk szét az emberek között az egyenlőség érdekében, hiszen ez sérti a szabadság jogát, de ha nem vesszük el tőle, akkor nem teszünk eleget az egyenlőség jogának. Ezenkívül a szabadsagunk korlátozott, mivel az emberi létfenttartashoz szükséges étkezni, inni és mosdóba járni, mely tevékenységek meghatározzák, hogy mikor mit csináljunk.
VálaszTörlésÉn a familializmusnak kerestem utána, mivel a mi szakunkhoz ez kapcsolódik a legjobban. Más szóval ezt le lehet írni úgy, mint a "CSALÁDIASSÁG" elmélete. Több formájátt határozták meg ennek. A sima familializmus, amikor a gondozás, gondoskodás teljes mértékben a család, a nő feladata. A de-familializácó ennek az ellentéte, amikor mindez a társadalom feladata is lesz. A „familializmus” elméletét Sigrid Leitner német szociológus fejlesztette tovább, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehet csupán két pólus mentén leírni az államokat: a „családias” szociálpoliti-kának is többféle válfaja lehet. Ő négy kategóriát hozott létre. Az első az explicit familializmus. Lényege, hogy az állam ebben az esetben nyíltan támogatja a családok (többnyire a nők) otthoni gondoskodó munkáját. Ellentéte az implicit családiasság, amikor az állam passzív és minden feladat a családra, az anyára marad. A harmadik variáció a „választható családiasság” („optional familialism”), ami az explicitcsaládiasságot kombinálja olyan szolgáltatásokkal, amelyek leveszik a család (a nők) válláról a gondoskodás terheit. Végül a „de-familializáció”, vagyis a gondozás társadalmasítása a negyedik változat, ahol az állam olyan szolgáltatásokat léptet életbe, amelyek a családok válláról leveszik a terhet, és magas színvonalú állami intézményekben oldják meg a magukról gondoskodni nem képes családtagok gondozását.
VálaszTörlésForrás: Családpolitikák változóban, Szikra Dorottya fejezetei
Én Ulrich Beck életének néztem utána egy kicsit.
VálaszTörlésUlrich Beck 1944-ben született Németországban. Majd 1966-tól szociológiát,filozófiát, pszichológiát és államtudományt tanult a Müncheni Egyetemen. Ezután 1972-ben megszerezte doktoriját filozófiából,teljes sikerek követték ezt az időszakot hiszen egyetemi professzor lett Münsterben majd Bambergben,a szociológia szak vezetője lett a Müncheni Egyetemen. Mindezek mellett nagyon sok nemzetközi díjat és elismerést kapott.
bocs, de ez kevés, ráadásul forrásmegjelölés sincs
TörlésAz órán a liberalizmus kapcsán szóba jött Alexis de Tocqueville neve, úgy gondoltam, hogy őt választom és utána olvastam ki is volt, mit érdemes róla tudni.
VálaszTörlésLeghíresebb műveként említik több helyen is Az amerikai demokrácia című művét. Véleménye szerint a szegények gyámolítása nem az állam, hanem a társadalom feladata. Alexis de Tocqueville liberális gondolkodóként tanulmányozta a kormányzat működését, a hatalom, a társadalom és az egyén viszonyát, illetve ő a demokrácia jelentős tanulmányozója és filozófusa. Úgy gondolta, hogy a demokrácia a szabadság és egyenlőség közti egyensúlyt képviseli. Fontosnak tartotta a demokrácia kiterjesztését a társadalom minden tagjára nemi és faji megkülönböztetés nélkül. Az amerikai demokrácia című művében olyan kérdésre keres választ, ami ma talán még időszerűbb, mint az 1835-ben volt. A kérdés pedig, hogy mitől működik jobban az amerikai demokrácia, vagy maga a demokrácia, mint más, különböző örökségektől terhes rendeszerek? Azt is megjósolta, hogy két nagyhatalom lesz, az amerikai és orosz.
Művei közül A demokrácia Amerikában című művét adták ki és fordították le nagyon korán Magyarországon.
Források: http://moly.hu/konyvek/alexis-de-tocqueville-az-amerikai-demokracia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alexis_de_Tocqueville
A globalizáció után olvasgattam, azon belül is, hogy mit jelent napjainkban a globalizáció, valamint milyen hatásai vannak.
VálaszTörlésA globalizáció összetett gazdasági és társadalmi folyamat, melynek politikai és kulturális vonatkozásai is vannak.
A szállítási és távközlési technológiák rohamos fejlődése nemcsak a tér- és időbeli távolságokat csökkentette le, hanem azt is lehetővé teszi, hogy egy adott vállalat földrajzilag egymástól távol lévő telephelyei és tevékenységei egyetlen vállalati központ irányítása és felügyelete alatt működjenek. Így alakulhattak ki az államoktól független, szabadon mozgó multinacionális cégek, melyek a tőke egyre növekvő és szerteágazó áramlásában érdekeltek. A tőke érdekérvényesítése létrehozta az államok feletti törvényhozó, felügyelő és végrehajtó intézmények sorát: Európai Unió, Világbank, Nemzetközi Valutaalap, ENSZ, NATO, WTOk stb.
A globalisták is elismerik, hogy a globalizációnak vannak „kellemetlen” oldalai is. Kétségtelen, a termékek globalizációjával együtt jár a kultúra globalizációja is. Szerintük a pénzügyi műveletek globalizációja és a tőke szabad áramlása nehézségekkel járó folyamat főleg azon országok esetében, melyek nem elég erősek a tőkeáramlás vezérelt befogadására. A kereskedelem globalizációja mindig a jövedelmek egyenlőtlen elosztását hozza magával. Szerintük a globalizáció pozitív folyamat, amely lehetővé teszi a sokkal hatékonyabb termelést. Egy sor olyan változást hoz, ami a gazdaság fejlődésével úgyis bekövetkezett volna. Nyertesek és vesztesek pedig minden fejlődési folyamatban vannak. Az egyes országok közötti szorosabb kapcsolat feltétlenül pozitív fejlődésnek tekinthető, idővel elvezethet egymás jobb megértéséhez, egy békésebb világhoz is. A nemzeti bezárkózás csak vesztessé teheti egy ország gazdaságát és társadalmát.Az ellenzők viszont azt kifogásolják, hogy a globalizáció valamiféle sablon-kultúra kialakulása felé visz, egyfajta kulturális kolonizációt segítve elő, amelyben a domináns észak-amerikai, illetve angolszász kultúra és civilizáció elnyomja, sőt megsemmisítéssel fenyegeti az egyes nemzeti/nemzetiségi kultúrákat, nyelveket. Erre lehetőséget ad a kommunikációs eszközök egyenlőtlen megoszlása az információáramlásban, főleg az elektronikus sajtóban kialakult angolszász dominancia, valamint az amerikai életforma és fogyasztási szokások egyéb csatornákon érvényesülő hatásai.
E „kulturális gyarmatosítás” meglehetősen különböző jellegű és hatású jelenségek mentén valósul meg. Így többek között az amerikai típusú gyorsétkezési intézmények fenyegető terjedése kiszorítja a hagyományos, helyi éttermek és nemzeti konyhák, étkezési szokások rendszerét. Sokan aggódnak a nemzeti nyelvű szépirodalomnak és a nemzeti kultúra hagyományaihoz igazodó tánc- és zeneművészetnek az elektronikus csatornákon át érkező kommersz fércművekkel és az egy kaptafára készült szappanoperákkal, az erőszakot és pornográfiát propagáló, olcsó amerikai filmek és videokazetták áradatával való felváltása miatt.
Forrás: http://www.nyugatijelen.com/allaspont/globalizacio_pro_es_kontra.php
A hálózati társadalom témája érdekesnek tűnt, utánaolvastam. A „hálózati társadalom” kifejezés az 1990-es évek elején jelent meg a szociológiában. A fogalom ismertté
VálaszTörlésválása Manuel Castells munkásságának köszönhetı. (Castells, 2005 [1996], Castells-Cardoso, 2006) A
Spanyolországban született, késıbb Franciaországban és az Egyesült Államokban kutató szociológus szerint
a hálózati társadalom olyan társadalmi berendezkedés, amelynek mőködését a mikroelektronikára épülı
információs és kommunikációs technológiák biztosítják. A hálózati társadalomban ugyanis számítógépes
hálózatok segítségével állítanak elı, dolgoznak fel és továbbítanak információkat, a hálózatok csomópontjaiban felgyülemlett tudásra építve. Castells szerint a hálózati társadalom tagjai nem elidegenedett emberek, hanem sokkal inkább fejlett társas
viszonyrendszert ápoló egyének. A hálózati társadalomban az individuum felértékelıdik – ez az új társadalom
egyik meghatározó kulturális sajátossága.
Forrás: http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/04_MKSZ_halozat.pdf
Én Mannheim Károly életének néztem kicsit utána, mely röviden a következő.
VálaszTörlésMannheim Károly Budapesten született 1893. március 27-én, majd Londonban halt meg 1947. január 9-én. Szociológus, pedagógus, filozófus volt, a tudásszociológia egyik elindítója. Mannheim Károly élete és munkássága három különböző életszakaszra osztható, ugyanis Magyarországon, Németországban és Angliában töltött hosszú időt. Tudományos életére hatással voltak többek között: Lukács György, Jászi Oszkár, Georg Simmel, Martin Heidegger, Edmunk Husserl, Karl Marx, Alfred és Max Weber, Max Scheler és Wilhelm Dilthey. Munkásságában Mannheim arra törekedett, hogy szintetizálja a német historicizmus, a marxizmus, a fenomenológia, a szociológia és az angolszász pragmatizmus elemeit. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti karán szerezte meg első diplomáját 1916-ban. Majd éveken át a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt. Első Hegel-fordításai 1911-ben jelentek meg a Szellem c. folyóiratban. 1919 őszén Bécsbe emigrált. 1920-tól rendszeresen jelentek meg filozófiai és ismeretelméleti tárgyú tanulmányai német folyóiratokban. Érdeklődésének középpontjában, ezekben az években a világnézeti szintézis, a gondolkodási típusok, a hisztoricizmus, a folyamat megismerési különböző problémái álltak. 1926-ban a heidelbergi egyetem magántanára lett. 1930-ban kinevezték a frankfurti egyetem szociológia és közgazdaságtudományi tanszékének professzorává. Évekig szerkesztője volt a Schriften zur Philosophie und Soziologie c. sorozatnak. Itt keletkeztek leghíresebb művei, az Ideologie und Utopie (1929) és a Wissenssoziologie (1931). 1933-ban a fasizmus hatalomra jutása után Angliába emigrált. Néhány évig a londoni School of Economics szociológia professzora volt, majd 1946-tól az University of London oktatásszociológiai tanszékének a vezetője lett. Az emigráció éveiben sem szűnt meg teljesen a kapcsolata a magyar polgári liberális és radikális szellemi élettel. Az 1930-as években részt vett a Cobden Szövetség vitáiban, és publikációit közölte a Szép Szó c folyóirat is. 1943-ban megindította és haláláig szerkesztette a The International Library of Sociology and Social Reconstruction c. sorozatot, 1946-ban nevezték ki az Egyesült Nemzetek Szervezete Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) európai tagozatának igazgatójává, s még ugyanez év végén meghívták a Budapesti Egyetem bölcsészeti karra, szociológiai tanszékének élére. Hazatérését halála akadályozta meg.
Én Mannheim Károlyhoz szorosan kapcsolódó témák közül a tudásszociológia keltette fel legjobban az érdeklődésemet.
TörlésA tudásszociológia létrehozója Max Scheler német gondolkodó, nála erősen érződik még a filozófiai ráhatás, a későbbi tudásszociológusok ettől fokozatosan eltértek. Scheler meghatározása szerint a tudásszociológia feladata az emberi gondolkozás és azon társadalmi képződmények összefüggéseinek a kutatása, amelyekben a gondolkozás létrejön és zajlik. Tehát a társadalmi léthez kötött tudás tudománya, kapcsolódik a tudáshoz és
foglalkozik a társadalmi léttel, hogy miképp jönnek létre a tudásformák, hogy hatnak és hogy működnek. A tudásszociológia szoros kapcsolatban van az ideológiatannal, de attól határozottan elválik.
Mindkettő az eszméket vizsgálja, de az ideológiatan az érdekek felől közelít, célja, hogy leleplezze a hazugságokat. A tudásszociológia ezzel szemben arra kíváncsi, hogy mikor és hogy hatják át a gondolkodásmódokat a történelmi és társadalmi struktúrák illetve, hogy miképp tudják az eszméket meghatározni.
Mannheim Károly fő tudásszociológiai művei az 1920-as években jelentek meg, ezek: Egy tudásszociológus
problémája, Nemzedékek problémája, Ideológia és utópia.
Mannheim tudásszociológiai programjában a tudás léthezkötöttségének tanát dolgozta ki. Az
emberi megismerést nem belső törvények és nem a dialektika hajtja, az elméleten és a
gondolkodáson kívüli tényezők hatnak a megismerésre, ez jelenti a léthezkötöttséget.
A lét fogalma Mannheim szerint: a lét gazdasági, hatalmi szerkezet, együttélési forma, átélési és
gondolkodási mód.
- Gondolkodást meghatározó tényezők Mannheim szerint:
Osztályhelyzet
Társadalmi csoportok (nemzedéki hovatartozás, foglalkozási csoportok, iskola, szekták stb.)
Léthezkötöttség: a gondolat alanya nem az elvont tudat vagy maga a gondolkodás, hanem egy
társadalmi értelemben meghatározható, helyhez köthető cselekvő. Léthezkötött a gondolkozás,
azaz cselekvőhöz van kötve.
@Fruzsina: Ctrl-c forrásmegjelölés nélkül - nem tudom elfogadni
TörlésÉn az ideológia szóra voltam kíváncsi és a következőt találtam:
VálaszTörlésAz ideológia általános világnézeti jellegű (filozófiai és/vagy vallási és/vagy gazdasági és/vagy politikai) eszmék egységes elméletté szervezett olyan rendszere, melynek célja az (aktuális vagy a mindenkori) emberi társadalom kritikai leírása, és ennek alapján, irányelveket állapít meg a társadalom működtetésére nézve.
Az ideológia szó megalkotása a francia filozófus Antoine Destutt de Tracy nevéhez fűződik, egy újfajta eszme-tudomány létrehozása céljából. Nyomtatott formában először 1796-ban jelent meg.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ideol%C3%B3gia
De igazábol az érdekelne, hogy mi az oka, hogy ez a szó megszületett? Talán valami történelmi esemény miatt vagy egyszerűen csak úgy jött és kész?
Mi ennek a háttere mégis?
A globalizáció hatásairól olvastam.
VálaszTörlésJelentése: a modern világ népeinek növekvő kapcsolatrendszere és kölcsönös függése. A globalizáció következtében egymástól igen távol élő emberek, közösségek is kapcsolatba kerülhetnek egymással, és a másik nép kultúrájával is.
Magyarországon vannak akik pozitív dolognak tartják és vannak akik kevésbé. Pozitív, hogy a hatására szerte a világon, így hazánkban is elérhetővé tette a nagy vállalatok ugyanolyan minőségű árukínálatát és szolgáltatásait. Ellenben ezzel, vannak akik úgy tartják, hogy a globalizáció veszélyezteti a helyi kultúrákat és a hagyományokat. Hazánkban az internetezők egy része úgy gondolja, hogy a globalizáció ledönti a határokat, és megtanít más kultúrák, társadalmak megértésére, valamint az irántuk való toleranciára.
"A globalizáció feltartóztathatatlan folyamat, amelyet az egyes országok közvéleményének egyik része támogat, másik része ellenez – összegzi Szalóky Tóth Judit. – A kihívás minden ország számára abban rejlik, hogy a lehető legelőnyösebben használják ki a változásokat."
Szerintem érdekesek a megosztó vélemények a globalizáció témájáról. Én mindkét nézettel egyetértek. Hasznos, hogy megkaphatunk olyan termékeket, ami pl. Amerikában kapható. Azt is előnynek tartom, hogy betekinthetünk más kultúrákba, hagyományokba. Saját kultúránkat viszont mindenképp meg kell őriznünk, a hagyomány őrző programok országszerte segítik ezt: pl. a mohácsi busójárás, debreceni virágkarnevál, a Mesterségek ünnepe és ehhez hasonló számos program. : )
Dajka Ágnes
VálaszTörlésA globalizációt választottam!
A globalizációnak van előnye és hátránya is, a globalizáció egy nehezen megfogható dolog aminek nagy részét nem is lehet befolyásolni...
Előnye és hátránya meg rengeteg van de az is nézőpont kérdése én úgy gondolom! Szinte minden amit magunk körül látunk a globalizációnak köszönhetünk!
Ezért netezel, ezért nézhetsz külföldi sorozatokat, ezért találhatsz meg szinte bármit a neten, ezért érhetsz pár óra alatt Párizsba vagy Egyiptomba...
És ezért szívsz a globális felmelegedés miatt vagy a tönkremenő termelők miatt! Miközben persze a MAGYAR gazdákról és a MAGYAR termékekről nem hallani semmit... :)
Én a társadalmi dezintegráció témájában olvasgattam kicsit, azon belül is a mikro-szinten zajló folyamatokról.
VálaszTörlésFerge Zsuzsa írása szerint e téren nem egyértelműek a folyamatok, nem mondható ki egyértelműen, hogy romló tendenciát mutat a helyzet. A civil szervezetek, alapítványok terén például komoly előrelépések történtek. Számuk egyre nő és funkciójukat tekintve is egyre komolyabb az összetartó, segítő erejük. Ilyen támaszt nyújtó szervezetek például, amik a súlyos betegségekkel küzdő embereket igyekeznek közösségbe fogni. Az olyan problémák estében, amiknek gyökere a társadalomból ered (pl.: hajléktalanság, munkanélküliség, etnikai különbségek, stb.), több az összetartozást, szolidaritást bomlasztó erő. Az civil közösségeknél jóval szorosabb köteléket jelentő családok átalakulása is folyamatban van. Ma a háztartások kb. 40%-a atipikus.
Mivel ez a szám igen jelentős, Ferge Zsuzsa szerint inkább beszélhetünk a normák és az életmód változásáról, mint devianciákról. Összességében viszont ki kell jelentenünk, hogy a családi megtartó kapcsolatok szűkülnek és törékenyebbek. Egyre kevesebb a házasság, viszont a válások aránya magas.
Egyre kevesebb gyerek születik, akik közül egyre több nem házastársi kapcsolatból. Ennek sok magyarázata van az ezzel foglalkozó szakemberek szerint, mint például, hogy valószínűleg a család, mint támasz, alap nem tűnik olyan fontosnak a mai életkörülmények között.
Számomra a kommunizmus hatott ismerősként, a középiskolában volt egy osztálytársam aki ezt az ideológiát tekintette a követendő példának és az 5 vele töltött év alatt igen sokszor tágította a fejünket azzal, hogy mi is ez igazán, és saját kis pártot is létrehozott Gyöngyösön. Úgy vélte, hogy amit a történelem könyvekből tanultunk, az mind hazugság. Persze én nem igazán hallgattam rá,mert úgy voltam vele, hogy ő se élt abban a korban, honnan tudhatná igazán. Számomra sokáig nem volt tiszta, hogy a szocializmus és a kommunizmus ugyanaz-e vagy miben más. A kommunizmus az osztályok nélküli társadalmat képviseli, a szocializmus pedig a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését...tehát számomra legalábbis egy és ugyanaz. Az ideológia nem butaság,már az ókori Görögországban is megfogalmazódott, mégis az országunkban történtek miatt-teljesen jogosan- rossznak és bűnösnek vélik. Azoktól elhiszem akik éltek benne, de például édesapám azt gondolja, hogy élhető társadalom volt és mindenkinek volt munkája,nem úgy mint most. Más kérdés, hogy milyen áron.
VálaszTörlésÉn is a globalizáció főbb jellemzőiről olvastam.
VálaszTörlésEgyik legfőbb jellemzője a világ összekapcsoltsága. A nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi tevékenységek hatására az egész bolygóra kiterjedt rendszer. Akkor működik egy cég vagy egy ország gazdasága megfelelően ha folyamatosan növekszik. Tehát a globalizáció magában hordoz egy növekedési kényszert. De azonban a földi ökoszisztéma teherbíró képessége véges, és így nem képes elviselni ezt a végtelen növekedést. Ennek következménye az erőforrások túlhasználata, környezetszennyezés növekedése, ill. egyre több hulladék termelése. Szén-dioxid kibocsátásunk és a hatalmas mértékű erdőirtások következtében már a bolygónk éghajlatának megváltozása is egyre nyilvánvalóbb.
Erre az egyre jobban romló helyzetre megoldás lehetne a lokalizáció globálisan. Ami egy jelentős irányváltást, olyan új gazdaságszerveződési módot takar, amelyben a társadalmi és ökológiai szempontok fontosabbak a piaci terjeszkedésnél és a profitnál.
A választásom a liberalizmusra esett. Tulajdonképpen azért, mert a liberalizmus eszméi elég közel állnak az általános felfogáshoz. A szabadelvűség, mint legfőbb gondolat jelenik meg az élet szinte minden területén. Ennek a témának néztem utána. Az egyéni szabadság eszméje a 18.-19. században kezdett elterjedni (a felvilágosodás korában). Létezett klasszikus liberalizmus. Ez alatt az emberi jogok és a természetjogok gyakorlását kell érteni, egy alkotmányosan korlátozott államban. Politikai liberalizmus, mely szerint a törvényeknek magukból, az emberekből kell kiindulnia, nekik kell meghozni a számukra megfelelő korlátozásokat. Valamint hisz a szabad választójog eszméjében is. Gazdasági liberalizmus: ez annyit jelentett, hogy az emberek hittek a szabadpiacban és a szabadkereskedelemben, a közjó növekedésében. Kulturális liberalizmus, ami az egyéni jogokra összpontosított, úgy mint vallásszabadság, életmód szabadsága, magánélet az állam beavatkozása nélkül. Szociálliberalizmus, aminek fontos eszméje, hogy a társadalmat alkotó egyének hozzáférhessenek az őket megillető, alapvető jogokhoz. Neoliberalizmus, mely közel áll a klasszikus liberalizmushoz, de hívei megengednek, (eltűrnek) némi beavatkozást az állam részéről. Végül pedig a libertarianizmus, melynek követői úgy vélik, hogy a polgárok minden tekintetben meg kell előznie az államot. Ezen a kategorizáláson kívül azt találtam még, hogy a liberalizmus lehet még konzervatív, a jobb oldali nézeteivel illetve demokratikus is.
VálaszTörlésÉn atársadalmi egyenlőtlenségek témakörében nézelődtem kicsit. Találtam egy dokumentumot, amit 2009-ben adott ki a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. Ebben az akkor aktuális és a néhány évvel korábbi helyzetről találtam adatokat, grafikonokat. Ezekből szerintem a legtöbb viszont a mai magyar társadalomra is jellemző lehet.
VálaszTörlésA dokumentum az egyenlőtlenség dimenzióiként a jövedelmet, foglalkoztatást, oktatást, egészségügyet, etnikai különbségeket, és a területi dimenziókat elemzi.
Az Intézet felmérése alapján a jövedelem egyenlőtlenség az OECD országok (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) háromnegyedében növekedett 1985 és 2005 között.
A jövedelmi szegénység az országok kétharmadában növekedett.
A jövedelemeloszlást legtöbbször a legfelső rétegek helyzetének változásai irányították, egész pontosan “a gazdagok gazdagodtak”. Emellett amíg korábban a szegénység kockázata az idősebb korosztályt fenyegette jobban, ez ma egyre inkább a fiatal generációt sújtja.
Az oktatás tekintetében arra az eredményre jutott az Intézet, hogy az alacsonyan iskolázottak aránya magas, ezzel együtt a foglalkoztatottsági szintjük alacsony.
„Magyarország foglalkozási lemaradásának zöme abból adódik, hogy bajok vannak az alacsony iskolázottságú munkaerő foglalkoztatásával: az EU átlagához képest túl sokan vannak, és rosszabbul is foglalkoztathatók.”
„Az évről évre újratermelődő 20 százalékos iskolázatlan tömeget a középfokú oktatás már csak úgy lenne képes felszívni, ha az alapfokú oktatás minőségileg megújulna, és a szegény néprétegek gyermekei számára is képes lenne minőségi szolgáltatásokat nyújtani.”
(Kertesi-Varga, 2005)
A dokumentumban írnak a lemorzsolódásról is kicsit. Ez alapján a szakiskolákban az átlagosnál sokkal magasabb a tanulók lemorzsolódása, és a belépő hátrányos helyzetű tanulók közel felének nem sikerül szakmai képesítést szereznie.
A lemorzsolódást vizsgáló kutatási eredmények (LISKÓ, 2002, 2003) szerint a hátrányos helyzetű tanulóknak az átlagosnál is fokozottan nagyobb az esélyük arra, hogy kimaradjanak az iskolából, így lemorzsolódjanak. (Liskó, 2008)
Az egyik grafikon a lemorzsolódók százalékarányát vizsgálja iskolatípusonként 1990-1991 és 1998-1999 között. Ez alapján a szakiskolákban tanulók körében egyre növekedett a lemorzsolódók száma, ezzel ellentétben a szakközépiskolákban erősen csökkent az a szám. A gimnáziumok esetében nem ilyen drasztikus a tendenciaváltás, itt kis mértékben ugyan, de szintén csökkent a lemorzsolódás.
A dokumentum kitér a növekvő egyenlőtlenségeket magyarázó tényezőkre is. Ez alapján a piaci jövedelmek(bruttó munkajövedelem, megtakarítás és tőkejövedelem) növekvő egyenlőtlensége magyarázza a növekvő egyenlőtlenségeket.
Ezenkívül a foglalkoztatás általános növekedése mellett az alacsony iskolázottak között továbbra is megmaradt a háztartási szintű foglalkoztatás hiány.
A háztartásszerkezet változásait is okként említi az Intézet, ezen belül is a csökkenő háztartásméretet, vagy az egyedül élők és egyszülős háztartások számának növekedését.
A dokumentum megnevez néhány jelentős problémát is az egyenlőtlenségek terén, mint például, hogy Magyarországon különösen az iskolai végzettség tekintetében valamint területileg lehet különbségeket találni a várható élettartammal kapcsolatban. Ilyen probléma a
csecsemőhalandóság, vagy az alacsony születési súly is. Kiemelik azt is, hogy a nyolc általánosnál kevesebb végzettséggel rendelkezők között ugrásszerűen nőt a megbetegedések kockázata is. Emellett a romák átlagosnál rosszabb egészség-esélyeit is nagyrészt iskolai és jövedelmi hátrányaik okozzák.
A dokumentum szerint szintén erős kapcsolat van az egész társadalmat tekintve a tartós munkanélküliség és a betegségkockázatok között.