- Andorka (kérdés: kulturális univerzálé-e a család)
- Cseh-Szombathy: A házasság minősége
- Tóth Olga: integrált és dezintegrált családok
- Somlai Péter: kötődések és választások
- Giddens és az intimitás, tiszta kapcsolatok vs. Bauman - farzsebkapcsolatok
- Bourdieu és a család mint normává tett privilégium
- A Pride manifesztójának családdefiníciója
- Elszakadás a család fogalmától (intimitás, personal communities, personal life)
- A család fogalmának megtartása?
2014. március 22., szombat
5.óra: család
Definíciók, kérdések
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az én érdeklődésemet az keltette fel, hogy mi számít családnak. Szerintem azok,akik szoros lelki kötelékben élnek és egy háztartásban,már családnak tekinthetőek. nem feltétlen szükséges vérségi kapcsolat vagy házassági szerződés,ahogy szerintem gyerek sem muszáj, két ember akik közös környezetben élnek,mondhatják magukról, hogy ők család. Ha két közeli barát mondhatja, hogy úgy viselkednek és szeretik egymást,mintha testvérek lennének,akkor esetleges összeköltözéskor ők "kiscsaládot" alkotnak. Egyetértek Giddens-el miszerint a család egy "tiszta kapcsolat", de azzal nem, hogy csak addig marad fenn,amíg minkét fél fenn akarja tartani. Ha a szüleim különélnek,ugyanúgy mondhatjuk magunkról, hogy család vagyunk,hiszen fennáll az apa-anya-gyerek családmodell és a szoros kapcsolat,viszont az együttélés kiesik. Tehát akkor csak azok mondhatjuk magukra, hogy család vagyunk, ha együtt élünk? Szerintem ha vérrokonokról van szó, a család mint összetartó kapocs nem szűnik meg az életükben,csak azért mert külön élnek.
VálaszTörlésBauman farzsebkapcsolat elmélete érdekes számomra,a mai világban ezek a legjellemzőbbek,főleg a fiatalok körében,viszont nem hinném, hogy általánosságban csak ez létezik. Nem tekint mindenki úgy az ellenkező nemű párjára mint egy használati tárgyra,akit csak akkor vesz elő, ha szüksége van rá. Mi van akkor ha a másik akarja kivenni a "farzsebéből"? Így a kapcsolat egyoldalú csak,szóval nem tartható fenn sokáig. Ha a kapcsolatok többsége farzsebkapcsolat lenne,már kb alig léteznének igazi szerelmi kétoldalú párkapcsolatok. És lehet, hogy így is van.
Én ezzel nem érte egyet! Véleményem szerint igenis szükséges a házassági szerződés, és a gyerek is hozzátartozik az "előttem lebegő" család-fogalomhoz. Sőt, nem is csak egy gyerek! (Persze az más, ha valamilyen testi/genetikai probléma miatt nem lehet, bár még akkor is meg lehet oldani a dolgot pl. örökbefogadással...) Napjainkban a hagyományos család-modell kezdi elveszteni értékét, vagy ha az értékét nem is, de az biztos, hogy egyre kevesebben kezdenek ilyenfajta kapcsolatba, s ha mégis, akkor sok felbomlik belőle. Az biztos, hogy nagy elkötelezettség, de néha csak a felek nagyobb együttműködésére, türelemre, megértésére, kommunikációs készségre lenne szükség ahhoz, hogy a kapcsolat jól működjön. Ez szerintem a gyermeknek is sokkal nagyobb biztonságérzetet ad, mintha a szülők csak élnek egymás mellett, és bármikor "odébbállhatnak".
TörlésEgyet értek Dorinával, szerintem sem számít a papír egy család életében, manapság erre számos példát láthatunk. Rengeteg ember él úgy a párjával, hogy évek óta nagy boldogságban vannak, esetlegesen gyermekük is van, egy vagy több, de ők még sincsenek összeházasodva. Nem gondolom azt, hogy attól a papírtól sok minden megváltozna. Persze itt szóba jöhet a házassági szerződés meg ilyenek, de úgy gondolom, hogy ha két ember szereti egymást, akkor nem az a fontos, hogy ki mennyit, és mit hozott a "családba". De ez a házassági szerződés a mai világban igen elterjedt dolog lett, mert azért megkönnyíti válás esetén a vagyonfelosztást.
TörlésEzen kívül ha én arra gondolok, hogy család akkor nem csak anya-apa-testvér jut eszembe hanem a teljes rokonság. Szerintem van jelentősége annak, amit a szülők példaként mutatnak a gyermekeknek, itt gondolok arra, hogyha azt a példát mutatják, hogy nem tartják a kapcsolatot az unokatestvéreikkel, vagy esetlegesen a távolabbi rokonaikkal, akkor van esély arra, hogy majd a gyereknek sem lesz ez olyan fontos.
Számomra az ideális család az, amikor a két szülő együtt öregedik meg, felnevelik a gyermekeket, a nagyszülők rengeteg időt töltenek az unokákkal, az egyén ismeri az egész rokonságot, és folyamatosan bővül a család, és természetesen jelen van a szeretet, az összetartozás.
Utánanéztem ennek a kérdésnek az Andorka- Bevezetés a szociológiában könyvben. A következőket említi meg:
TörlésCsökken a három illetve ennél több gyermekes családok aránya, és növekszik a gyermek nélküli házaspárok aránya. Azonban Magyarország kitűnik a több családmagos háztartások viszonylag nagy arányával.
A házasságkötést vizsgálva kimondja, hogy csökkent az elvált nők házasságkötésének gyakorisága, illetve csökkentek a hajadonok és fiatal özvegyek arányszámai.
Arra nem tud pontos adatot mondani, hogy milyen gyakorisággal fordul elő Magyarországon a házasságon kívüli tartós együttélés, viszont az bizonyított, hogy az utóbbi években a házasságkötési arányszám visszaesett. Magyarországon elsősorban az özvegy illetve elvált nők élnek élettársi kapcsolatban a párjukkal.
A házasságon kívüli gyermek születése elsősorban az alacsony iskolai végzettségű nők körében fordul elő.
Én igazából nem tudom eldönteni, hogy melyik "állítást" képviselem. Számomra fontos az, hogy ha két ember szereti egymást és gyermeket vállalnak, akkor előtte házasodjanak össze, vagy ha gyermeket nem is akarnak akkor is házasodjanak, mert szerintem azzal is jelzik a környezetük és persze egymás felé is, hogy ők összetartoznak. Nekem az ideális család: apa-anya-gyerek(ek), de ilyen nagyon kevés van már. Ugyanakkor azokat is megértem akik nem szeretnének összeházasodni, egy papír nélkül is lehet boldog, teljes életet élni családként. Legfőképpen a mai fiatalság gondolja így szerintem, és meg lehet őket érteni, nincs "kötöttség, felelősség, stb." Az ismerőseim körében nagyon sokan vannak akik igen korán házasodtak és sajnos a legtöbbük kapcsolata válással végződött, és volt ahol már gyermek is volt, ott pedig a kicsiknek volt a legnehezebb dolguk. (az állandó viták, hogy akkor kinél, mikor van(nak). Az ismerőseim által elmondottak szerint újabb kapcsolatba csak úgy mennek bele, hogy nincsen sem házasság, sem gyerek egy jó darabig, de ha gyermekük lesz is, házasodni nem akarnak. Azzal pedig telejesen egyetértek, hogy két ember élhet úgy akár egy életen át családként, hogy nem vállalnak gyermeket. Gondoljunk csak bele a mai helyzetbe, rohanó világ, ahol a munka a legfontosabb hiszen sok esetben mindkét fél dolgozik éjjel nappal, mégsem jutnak egyről a kettőre, fizetik a hiteleket éveken keresztül hogy egyszer elmondhassák, "van egy házunk", de van hogy ez élethosszon át tartó folyamat. Ezek alapján úgy gondolom bármilyen rossz is hogy gyermek nélkül kell élniük, még mindig jobb minthogy vállalnak egy vagy akár több gyermeket és lehet, hogy az alapvető, legszükségesebb dolgokat sem képesek megadni neki(k). Ne a magunk érdekeit nézzük, (hogy nekünk mi volna jó, stb.)hanem a gyermekekét szerintem.
TörlésVéleményem szerint igenis fontos a házasság intézménye, azonban manapság rengeteg olyan állásponttal találkozhatunk, mely a házasság elavultságával, valamint az együttélés mellett kampányol.
TörlésManapság az emberek a házasság ellen azokat az érveket hozzák fel, hogy elavult intézmény, csupán egy papír az egész, mely csak macera, ha válással végződne a dolog, ráadásul számok is alátámasztják a házasságok sikertelenségét (Három házasságból kettő válással végződik).
Sokan azonban azért házasodnak, mert az egész döntés mögött egy bizonyos értékrend húzódik, valamint nagy elhatározás, vágy az elkötelezettség irányába. Nyilván könnyebb egy probléma felmerülésekor egyből "kiugrani" a kapcsolatból bármilyen papírmunka, jogi elbírálás nélkül, de én úgy gondolom (szüleimet is látván), hogy épp a problémák együttes megoldása az, mely sokszor löketet ad a kapcsolatukba. Mostanában az emberek még a gondjaik megoldására is "lusták", nem áldoznak kellő időt a másik félre. Szerintem mindez a rohanó világgal együtt jár,hogy nem tudnak az emberek kicsit "megállni" a párjuk mellett sem, a gondjaik mellett sem, mindent hirtelen szeretnének megoldani türelmetlenül.
Úgy gondolom tehát, hogy a házasság egy olyan intézmény melyre igenis szükség van, hiszen ha pl. problémák merülnek fel, akkor visszagondolhatnánk a templomban tett esküre, és átgondolhatjuk az ott tett ígéretünket.
Sándor Rita
Az előző hozzászólásokból is kivehető, hogy mindenki számára mást jelent a család fogalma. Hely, idő és kulturális közeg szerint változik, formálódik és tükre a társadalomnak. Például ha egy társadalmi közeg elfogadja a többnejűséget, a homoszexuálisokat akkor ott elfogadott családmodell lehet az ő együttélésük is. Úgy gondolom, hogy a mai társadalom számára egyre elfogadottabb dolog családként tekinteni azokra az együtt élőkre, melynek tagjai érzelmileg egybetartoznak, egymásért felelősséget vállalnak, közös háztartást vezetnek. Gondolok itt a házasság nélküli együtt élőkre, homoszexuális párokra. Én nem ítélem el egyik családtípust sem, de véleményem szerint a gyerekeknek a hagyományos családmodellben kellene megszületniük és felnőniük. ( Férfi, nő házassága )
TörlésÉn sem értek egyet Dorinával, ugyan is szerintem is nagyon fontos az házassági szerződés, az esküvő. Lehet más emberek számára csak egy papír, vagy csak felesleges pénzkidobás az egész esküvő megszervezése, de az én nézőponton szerint ez napjainkban is ugyan olyan fontos dolog, mint 20-30 évvel ezelőtt volt, legalábbis számomra az. A párkapcsolatban való együtt élés nem von maga után olyan következményeket mint mondjuk egy házasság. Abból könnyen ki lehet lépni, nem kell ügyvédhez és bíróságra járkálni az elválást megelőzően. Véleményem szerint sok ember pont emiatt nem is köt manapság házassági szerződést, mert tudja, hogy ha valami nem fog működni a párkapcsolatban akkor abból könnyedén eltávozhat. Szerintem ez a legtöbb ember gyengeségét mutatja, hogy inkább feladja az előtte álló nehéz, megoldandó helyzetet mint sem hogy megoldja azt. Nagymamám szokta mondani, hogy régen nem is volt kérdés a házassági szerződés szentsége. Az Ő idejükben, ha valami elromlott azt fogták és megjavították, nem úgy mint a mi időnkben, ha valamivel probléma akad, azt ott hagyják. Ezek a szétszakadások nem csak a felnőtteket viselik meg, ugyan úgy érintik a családban élő többi személyt is, gyermekeket, apóst, anyóst. Az ideális családmodell számomra a házas szülők és a gyerek/ek. A gyermekek számára is nagyobb biztonságot nyújt az, ha tudja szülei megesküdtek egymásnak, hogy jóban rosszban kitartanak egymás mellett. Sajnos közvetlen tapasztalatom van az elvált szülők, és egyedül nevelt gyerekek életéről, mint sokunknak ebben a világban és úgy gondolom ez egyik félnek sem jó. Mindenki álma egy nagy boldog családban felnőni. Akinek ez nem adatik meg, az pedig a saját példáján minden erejével azon lesz, ha arra kerül a sor, hogy ezt megteremtse. A maga a házasság és az együttélés között véleményem szerint rengeteg a különbség. Fontos hogy a felek kijelentség egymásnak tanúk előtt mint jelent a másik személy nekik, ezzel nem csak a körülöttük lévők tudomására hozzák ezt az érzelmi helyzetet, hanem párjukat is biztosítják érzéseikről, nézeteikről, gondolataikról.
TörlésA Pride- nak néztem utána ez alkalommal, s erről szeretnék most írni pár gondolatot.
VálaszTörlésA Budapest Pride (korábban: Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, és Queer Film- és Kulturális Fesztivál) jelenleg Budapest legnagyobb LMBTQ fesztiválja. Az első fesztivál 1993-ban indult I. Magyar Meleg és Leszbikus Filmfesztivál néven. A fesztiválnak kulturális intézmények adnak otthont, mint például 2003 és 2011 között a Művész mozi, 2012-ben a Kino és az Odeon-Lloyd mozik. A fesztivált 1997 óta június végén vagy július elején szokták megtartani csütörtöktől vasárnapig. 2013-ban a Budapest Pride Fesztivál és a Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál kettévált, mivel a filmfesztivált csak október végén, november elején tartották meg. A menet 2001 óta a Felvonulási térről veszi kezdetét, s az Andrássy úton halad végig. Az Erzsébet térről a Lánchíd, az Erzsébet híd vagy a Szabadság híd felé halad tovább. 2013-ban az Olimpia parkban ért célt a menet. A Pride-nak minden évben más mottója van. Íme pár példa: 2000: „Le az álarccal!”, 2001: „édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!” (József Attila: Hazám), 2004: „ A kapcsolatok sokszínűsége”, 2006: „Együtt–élve–egyenlően”, 2007: „Ásó, kapa, nagyharang – egyenlő esélyeket a házassághoz!”, 2008: „Egy család vagyunk!”, 2013: „Állj ki a jogaidért! Légy büszke magadra! Gyere ki a Pride-ra!”. Tavaly összesen 71 program várt a részvevőkre, közöttük pedig műhelybeszélgetések, kiállítások, koncertek, közösségi programok is szerepeltek.
„A Budapest Pride egy feminista és anti-rasszista szemlélettel működő leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) szervezet.”- olvasható a fesztivál jelenlegi honlapján. A szervezet egy olyan világot képzel el, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer * (LMBTQ) embereket nem éri mindennapos hátrányos megkülönböztetés nemi identitásuk és szexuális irányultságuk miatt. Ezen szervezet aktivista csoportként tevékenykedik, s a társadalmi és politikai változás eléréséért folytatnak küzdelmet. Az önkéntesek munkájára nagyban számítanak. A diszkrimináció különböző formái ellen harcolnak. Ellenzik a társadalmi elnyomás és erőszak minden formáját. Szervezetük feminista szemlélettel rendelkezik: „A feminizmust kulcsfontosságúnak tartjuk az LMBTQ emberek jogaikért való küzdelemben, hiszen a homofóbia és a transzfóbia szorosan összefügg a szexizmussal és a nőgyűlölettel”. Ezen felül pedig fontosnak tartják más elnyomott csoportokkal való állandó együttműködést.
* A queer szó jelentése eredetileg furcsa, különös, szokatlan. Napjainkban jelentése minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális, azaz bármi módon "kilóg" a társadalom hagyományos sémáiból.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Queerelm%C3%A9let
http://budapestpride.hu/rolunk/a-szervezetrol
http://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_Pride
Én is a Pride-ról (melegbüszkeségről) olvastam. "A melegbüszkeség nem azt jelenti, hogy valaki büszke rá, hogy meleg, hanem hogy büszkén, emelt fővel meleg. " Ez egy fontos idézet, ami helyre teheti kicsit a dolgokat sokak fejében. Elolvastam a történetét, olvastam az okokról, és hogy a büszkeségnapi felvonulást egy bizonyos lázadás évfordulóin kezdték el megrendezni, évről évre. (A mozgalom kiváltó eseménye az 1969-es Stonewall-lázadás, amikor egy meleg bár közönsége szembe szállt az őket zaklató rendőrökkel.)
TörlésForrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Melegb%C3%BCszkes%C3%A9g
Ez után viszont azt olvastam, hogy nálunk micsoda agresszió fogadta ezeket a felvonulásokat, hogy mennyien megsérültek, és hogyan menekítették az embereket. Én egy valamit nem értek. Miért nem működik az élni, és élni hagyni elv? Mindenkinek vannak jogai. Joga van az embernek melegnek lenni, és joga van harcolni az egyenlő jogokért. Ugyanakkor mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját véleménye legyen. Lehet őket nem szeretni, ehhez is mindenkinek megvan a joga. Az viszont nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet akkora utálat valakiben, hogy kimegy a nyílt terepre és össze vissza veri a népet azért, mert az utcán hömpölygő tömeg éppen a vele azonos neművel létesít szexuális kapcsolatot vagy épp tervez hosszú távra. Ehhez senkinek semmi köze, és ideje lenne már megértenie a társadalomnak, hogy nem vagyunk és nem is leszünk egyformák. Szerintem a legkevésbé sem számít, ki milyen beállítottságú, ha egyszer értelmes, lehet vele dolgozni, lehet rá számítani. Miért számít bárkinek, hogy férfi, vagy nő mellett ébred-e az illető reggel?
A pride felvonulásokról azonban elég sok provokatív kép is kering az interneten. Annak ellenére, hogy nem értem, miért kell az ellentüntetőknek ilyen mérhetetlen agressziót tanúsítani, azt sem értem, hogyha a melegek célja a másságuk elfogadtatása, akkor miért nem teszik ezt kevésbé provokatív módon. Nem vagyok tájékozott a témában, nem tudom, hogy mennyire jellemző az ilyen felvonulásokra ez a fajta provokáció, de az biztos, hogy nem félmeztelenül, magamutogatással, egymást nyalogatva kell a jogokért küzdeni. Ez csak olaj a tűzre, és tovább szítja az ellentéteket.
Én Zygmunt Bauman "farzseb kapcsolatának" néztem utána. Bauman szerint az emberek kapcsolatai gyengébbek lettek, ezeket cseppfolyós szerelemnek hívja, szerinte sokkal lazábbak a kötések, hogy könnyű legyen „eloldani”. A társadalom túl gyorsan változik, ahhoz, hogy fixre lehessen számítani. És nem is mernek, akarnak belevágni egy tartós kapcsolatba.
VálaszTörlésFéktelen individualizáció korszakát éljük, az emberek egyszerre vágynak a kötetlen és a fix kapcsolatokra is, ezért ingáznak a két véglet között. A félig-meddig összekapcsolt párok társadalmára jellemzőek az úgynevezett „farzseb-kapcsolatok”, ahol a minőség helyett mennyiségre fókuszálnak, és nem valódi érzelmek kötik össze az embereket, és nem is mernek belemélyedni egy kapcsolatba. Úgy gondolom, hogy ez a mai felgyorsult társadalomban sajnos egyre elterjedtebb.
Cseh-Szombaty László - A házasság minősége:
VálaszTörlés„ A XX. sz. utolsó harmadában jelentősen megváltozott a heteroszexuális kapcsolatok jellege és
működése. Elfogadott magatartássá vált a házasságon kívüli nemi élet; csökkent a
házasságkötések gyakorisága; visszaesett a gyermekvállalások száma és aránya; a
meggyengült a kapcsolatok stabilitása, a házasságok harmada, fele válással ér véget; a
házasságon kívüli együttéléseket is hasonló instabilitás jellemzi.
A fennálló vizsgálatok vizsgálatai bebizonyították, hogy a stabilitás nem garancia a
sikerességet illetően, a házasságok nagy része nem elégíti ki azokat az elvárásokat, melyekkel
a házastársak a párválasztáskor, házasságkötéskor vártak.
A házastársak szubjektíve eltérően értékelik kapcsolatukat, más a férj képe, más a feleségé a
házasságról; mindig két házasság van: egy a férjé és egy a feleségé.
Érzelmi kapcsolat lehet:
- Intrinsic, azaz bensőséges a kapcsolat a felek között, a partner iránti szeretet meghatározó
- Devitalizált, azaz közömbösség, érdektelenség a társsal szemben
- Konfliktusos, azaz a gyűlölet, ellenszenv uralja a viszonyt
Deviancia
A házasság a személyiség egyik legfontosabb alakítója, de a változás visszahat a családi élet
minőségére. Ha az egyik fél szokások rabja lesz, ezt deviánsnak nevezzük, pl. alkoholizmus,
kábítószer fogyasztása. Ezek gyakran irányulnak a feszültségek oldására, melyeknek lehet oka
maga a házasság. Ha ezek a devianciák eluralkodnak, konfliktusok állandó forrásává válnak. ”
Pár fontos dolgot kiemeltem, de szerintem érdemes elolvasni, érdekes és nem is hosszú.
forrás: http://www.doksi.hu/get.php?lid=10016
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésÉn is ennek a témának néztem utána. Cseh-Szombaty azt írja a társak közötti kommunikációról, hogy a sikeres házassághoz nélkülözhetetlen az, hogy a társak tudjanak egymással kommunikálni, kapcsolatukat a nyitottság jellemezze; a problémákról beszélgetni tudjanak, bevonják egymást a megoldás keresésébe, a feszültségek levezetésébe.
TörlésFontos, hogy a felek képesek legyenek a másik meghallgatására, az együttgondolkodásra, megértőek és együtt érzőek legyenek. Ennek ellentéte, ha a fél közönyös, illetve, ha a témát elhárítja. Tehát egy házasság úgy lehet minőségi, fontos közösség, ha a két fél nyitott, és a fent említettek érvényesülnek.
Azonban, ha mindezek megvannak akkor sem mentes egyik kapcsolat, házasság sem a konfliktusoktól. A konfliktusok két csoportjáról ír Cs-Szombaty. Az első konfliktusok a házasság elején jelentkeznek. Ezek alól egy házasság sem mentes. A kapcsolat korai szakaszában háromféle reagálást válthat ki:
1)a szőnyeg alá söprik a problémát, a feszültséget külső okokra vezetik vissza, bíznak abban, hogy a dolgok maguktól is rendeződnek.
2)kitörnek, becsapottnak érzik magukat
3)józan mérlegelés, konstruktív megoldások keresése
Attól függően, hogy milyen a két fél érzelmi kapcsolata ezeket a konfliktusokat különféleképpen kezelik.
Az intrinsic házasságban a felek a kapcsolatot olyan értéknek tekintik, hogy fenntartása érdekében kompromisszumokra hajlandók. Ekkor nagy a jelentősége a folyamatos, nyitott kommunikációnak.
A devitalizált házasságban a lényegtelen dolgokról folyó eszmecsere nem élezi ki az ellentéteket. Változás, ha valamelyikük külső kapcsolatai a másik számára fontossá válnak, megbolygatják az addigi közömbösséget => a közöny nem teljes, van még kötődés a társhoz, éles konfrontációban nyilvánul meg.
Van, amikor a megoldáskeresés inkább az ellentétek kiélezését szolgálja, cél a másiknak minél fájóbb sérülés okozása. Ekkor a felek már kifelé igyekeznek a kapcsolatból. A szakítás azonban hosszú ideig várat magára, mert a házasság előnyöket nyújt, a bizonytalanság helyett még a gyűlölt társ is jobb.
Aztán a második csoport, amelyek csak később jelentkeznek. A kapcsolat későbbi idejében fellépő konfliktusok okai a családi életet befolyásoló külső körülmények megváltozásában rejlenek. Nem tartható fenn az addigi gyakorlat, jellemző ez a házasság hatalmi struktúrájában.
Szerintem még ezek is érdekesek a témával kapcsolatban.
Házasságok és válások
VálaszTörlésA 20. sz. változásai megváltoztatták a családok életfeltételit és társadalmi helyzetét. Növekedett az átlagos élettartam, ezzel egy időben csökkent a házasodási életkor => sokkal hosszabb, kb. 50 évnyi együttélés vár a házasulókra. A párválasztásban tovább gyengül a szülők ellenőrzés és irányító szerepe, szabadabbak lettek a házasságkötést megelőző párkapcsolatok, módosultak a nemi magatartások, normák, melyeket befolyásolt a korszerű fogamzásgátló szerek elterjedése. A fiatalok mást várnak együttélésüktől, továbbra sem hiányzik a vagyonra, jövedelemre, szorgalomra vonatkozó szempontok, azonban előtérbe kerül a személyiség értéke. A modern országokban növekedett a családok száma, csökkent ezek átlagos nagysága, egyre több a 2-3-4 tagú család. Csökken a nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal élő családok száma, nő a „csonka” család, az egyedül élők és házasságon kívüli kapcsolatok száma. módosult az egyes életciklusok időtartama, hosszabb lett az a szakasz, amikor a szülők újra ketten maradtak. A 20. sz-i változások egyik legnyilvánvalóbb jelensége a válások számának növekedése, a férjek és feleségek helyesbíthetőként értelmezik kapcsolatukat. Régebben erre nem, vagy kis mértékben kivételes esetekben volt mód. Az együttélés házasságon kívüli formáit a modernizáció nyomán terjedtek el szélesebb körben, a fiatalok jó része nem akarja tartós kapcsolatát polgárjogilag elismertetni, szabad akaratukból tagadják meg a házasságot.
Forrás: http://users3.ml.mindenkilapja.hu/users/szocmunka8/uploads/csaldszociolgia.doc
ctrl-c és megint ezek a hülye források, ezt nem fogadom el, bocsánat
TörlésÉn az óra elején megemlített tudatlanság fátylának (veil of ignorance) néztem utána, melyet az igazságosság filozófusának nevezett John Rawls teremtett meg Az igazságosság elmélete (A Theory of Justice, 1971) című művében. Elképzelt egy olyan világot, ahol mi magunk választhatjuk meg, hogy milyen berendezkedésű társadalomban szeretnék születni, azzal a feltétellel, hogy ezt a tudatlanság fátyla mögött kell megtennünk, ergo anélkül, hogy megválaszthatnánk, hogy szegények/gazdagok, okosak/fogyatékosok legyünk ebben a világban. Ebben az esetben Rawls szerint mindenki egy olyan világot teremtene (original position), ahol a legszegényebbeknek is elviselhetőbb a helyzete, így csökkentve az esetleges szenvedést, ha esetleg olyan körökben kéne megszületni. Szóval egy olyan képzeletbeli világot alkotnánk ahol a legalacsonyabbak a társadalmi különbségek. A tudatlanság fátyla mögül így alakítjuk ki az igazságos világot, hiszen a saját előnyök figyelembevétele nélkül kell meghoznunk a döntést. Gandhi is alkalmazta ez: ha kétségeink vannak mielőtt tennénk valamit, képzeljük el magunkat mint a legszegényebb embert a világon, és gondoljuk végig, hogy az adott cselekvés hasznot fog-e jelenteni számára, az életére és a jövőjére nézve, gazdagodni fog-e vele fizikailag vagy lelkileg, és így minden kétségünk el fog múlni.
VálaszTörlésA nők társadalmi szerepével kapcsolatban Tóth Olga egyik tanulmányát olvastam el: Nőnek lenni-társadalmi nem (gender) az egyenlőtlenségek rendszerében (http://www.matud.iif.hu/07dec/13.html). A tanulmányban arról ír, hogy Magyarország a nemi szerepek, a családdal kapcsolatos viselkedés tekintetében modern, európai társadalom,az attitűdök alapján viszont tradicionális, patriarchális társadalom. A továbbtanulás tekintetében a nők helyzete jobb mint a férfiaké, a felsőoktatásban már több a nő mint a férfi, de a női munkavállalásban már megmutatkozik a tradicionális felfogás. A társadalom nagy része a munkavállalást férfi feladatnak tartja, a nők karrierépítése számos előitélet miatt akadályba ütközik. A magyar társadalom a nőktől elvárja a háziasszonyi feladatoknak való megfelelést. A házimunka egyenlő a női munka fogalmával. Még azokban a háztartásokban is, ahol a férj is és a feleség is teljes munkaidőben dolgozik.
VálaszTörlésSomlai Péter:Meghatározások, avagy miről szól a család válsága?
VálaszTörlésEurópa egész területén csökken a házasságok száma, ezzel ellentétben a válások száma rohamosan nő. Egyre inkább elterjednek a házasságon kívüli együtt élési formák, viszont a gyermekvállalási kedv csökken. Ezekre hivatkoznak azok, akik a család válságát hangoztatják. A család nehezen definiálható dolog lett: a szakemberek társadalmi differenciáltságból indulnak ki, míg a demográfusok a házastársi vérségi kapcsolatban együtt élőket nevezik családnak. Ezen kívül személyes definíciói is vannak a családnak. Kutatók szerint a családért folytatott háború folyik. Ezzel szemben Somlai Péter azt mondja: a család ma is a magánélet egyik központja, a kötelékek erősebbek, kapcsolatrendszere fontosabb más intézményekénél. Tehát a család intézménye nincs válságban, de sok családban van válság!
Én Cseh-Szombathy László: Családi viszonyok című tanulmányának olvastam utána,mi szerint az 1980-as években néhány szakértő véleménye szerint a családok szerkezete és működése lényegesen megváltozott az elmúlt 25 évben,ráadásul nem csak Magyarországon ,de a többi Európai országokban is. Így egyértelműen át kell fogalmaznunk magunkban is a család fogalmát. Az első nagyobb változás a családok alakulásában bekövetkező változások,hiszen lényegesen csökkent a törvényes házasságkötések száma és a házasságon alapuló családok száma továbbá a házasságkötés nélküli együttélések.A második a statisztikai adatok segítségével jól nyomon követhető változás a
VálaszTörléstörvényes házasságok instabilitása melyek egyre növekednek, azaz a válások száma egyre nő.A harmadik alapvető változás a családok működésére vonatkozik. Az utolsó 25 évben
Nyugat-Európában a családok gyermekvállalása, a születések száma olyan szintre
csökkent, amely már nem biztosítja a népesség reprodukcióját.
Véleményem szerint mindenki eldöntheti,hogy ő mit gondol családnak,hogy neki mit jelent a család és ezért senki nem elítélendő,hiszen már szerintem régen nem működik az hogy csak az a család aki házas,akinek 1-2-3-4 gyermeke van.. Én fontosabbnak tartom hogy boldogok legyenek azok akik együtt vannak,együtt élnek és netán van gyermekük,hiszen ha így boldogok akkor szerintem más nem is kell.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésÉn Cseh-Szombathy László: Családi viszonyok című tanulmányának olvastam utána,mi szerint az 1980-as években néhány szakértő véleménye szerint a családok szerkezete és működése lényegesen megváltozott az elmúlt 25 évben,ráadásul nem csak Magyarországon ,de a többi Európai országokban is. Így egyértelműen át kell fogalmaznunk magunkban is a család fogalmát. Az első nagyobb változás a családok alakulásában bekövetkező változások,hiszen lényegesen csökkent a törvényes házasságkötések száma és a házasságon alapuló családok száma továbbá a házasságkötés nélküli együttélések.A második a statisztikai adatok segítségével jól nyomon követhető változás a
VálaszTörléstörvényes házasságok instabilitása melyek egyre növekednek, azaz a válások száma egyre nő.A harmadik alapvető változás a családok működésére vonatkozik. Az utolsó 25 évben
Nyugat-Európában a családok gyermekvállalása, a születések száma olyan szintre
csökkent, amely már nem biztosítja a népesség reprodukcióját.
Véleményem szerint mindenki eldöntheti,hogy ő mit gondol családnak,hogy neki mit jelent a család és ezért senki nem elítélendő,hiszen már szerintem régen nem működik az hogy csak az a család aki házas,akinek 1-2-3-4 gyermeke van.. Én fontosabbnak tartom hogy boldogok legyenek azok akik együtt vannak,együtt élnek és netán van gyermekük,hiszen ha így boldogok akkor szerintem más nem is kell.
Bocsánat én írtam az előzőt is,csak a közös email címre voltam bejelentkezve!!!!!!!!!!
Cseh-Szombathy László „Stabilitás és instabilitás a családban” című munkájáról olvastam.
VálaszTörlésA „stabilitás” elsősorban az elérendő célt jelöli, egyúttal utal a történelmi előzményekre is, hiszen a múltban jóval erősebbek voltak a családi kapcsolatok. „Instabilitás” a párkapcsolatok kialakulásakor, váláskor, illetve a szülők és gyermekek viszonyában jelentkezhet.
Régen nem létezett házasság előtti szex (legalábbis mélységesen megvetették), a házasságkötés viszont kötelesség volt, mind gazdasági, mind reprodukciós előnyeit kihasználták – akkor is, ha a két felet nem fűzték egymáshoz érzelmi szálak. A válást elítélték.
Napjainkban megjelent a heterogámia, illetve a szabadabb szexualitás. A házasságkötés elvesztette jelentőségét, helyette inkább a partnerek együttélése jellemző (pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, ám a házasságon kívüli szülések növekedése arra enged következtetni, hogy egyre több ilyen pár van), jóllehet ezek a kapcsolatok instabilabbak, mint a legális házasságok.
A válás társadalmi méretű jelenséggé nőtte ki magát. Számuk rohamosan emelkedik, mert a házastársak másképp nem tudják megoldani a konfliktusaikat, érzelmeikbe bizalmatlanság vegyül (ez tulajdonképpen nem csoda, révén a „házassági piacon” nőtlenek, hajadonok, özvegyek és házasok egyaránt jelen vannak), egymáshoz való kötődésük gyenge. A legfőbb áldozat ebben a helyzetben természetesen a gyerek, aki joggal érezheti úgy, hogy az egyik szülője elhagyta őt, mert ugye el kell dönteni, kinél helyezzék el.
Ma már el sem tudnánk képzelni azt, hogy úgy kössük össze az életünket valakivel, hogy nem fűznek hozzá érzelmi szálak. Nem állítom azt, hogy régen rossz volt minden, mármint a házassággal kapcsolatos szokások, de úgy gondolom a jelenlegi helyzet mégis csak jobb. Régen vagy választottak neked, vagy jó esetben magad választhattad ki a párodat. Azt gondolom, hogy nem ismerhette ki a másik felet az adott személy, úgy mint ma. Lakva ismeri meg az ember a másikat. Nekem ez a véleményem, kicsit lakj a másikkal együtt, ha minden klappol mehet a házasság is. Régen ez nem volt. Akkor ismerted meg a másikat úgy igazán, amikor már házastársi kapcsolatban éltetek. Mi van, ha nem működött? Elválni nem lehetett, mert azt mindenki elítélte. Biztosan voltak kiskapuk, de nem hinném, hogy jellemzőek voltak. Élj le egy egész életet amellett, akivel nem működik semmi?
TörlésNem vagyok én sem válás párti, de ha valami nem megy, nem kell erőltetni. Nem szabad feladni rögtön az első nehézségeknél, de ami menthetetlen, az menthetetlen. A gyerek véleményem szerint is sérül valamennyit, de itt minden a szülőn múlik. Rengeteg barátom van, aki elvált szülők gyermeke és mégis ép lelkületű, házasodni kívánó. Ha a válás nem "véresen" zajlik le és anyuka, meg apuka normálisan kezelik a dolgokat, beszélő viszonyban maradnak, akkor biztos, hogy úgy fogják intézni a válást, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön meg.
Nagyjából egyetértek Helgával, viszont van egy-két dolog, amit kifogásolnék. Sajnos a mai világban egyre kevesebb a házasság, és a válás ezzel ellentétes arányosban egyre csak növekszik, ami véleményem szerint annak köszönhető, hogy az emberek ma már nem próbálják megoldani a problémákat, hanem inkább saját önös érdekeiket nézve, eldobják maguktól a családot. Nem feltétlenül gondolom,hogy a válás lenne a legelső megoldás mindenre,hiszen ahogy régen is, úgy most is meglehetne oldani a problémákat. A szüleim 28 éve házasok, rengeteg konfliktusuk és problémájuk volt, de még is egymás mellett vannak, mert nekik nem az volt az elsődleges gondolatuk,hogy elváljanak,hanem hogy megoldják a problémát. Sajnos ez nem mindenütt működik már, és sokszor nem gondolnak bele abba,hogy a gyermekek ezt hogyan élik meg. Azonban ha már valami nem működik teljesen, az egyik fél megcsalta a másikat, vagy egyszerűen nem tudják megoldani semmilyen úton-módon a problémákat, akkor jöhet az a hosszú és fájdalmas procedúra, amit válásnak nevezünk,amiben a gyermek az,aki mindenféleképpen sérül, szerintem is. Hiszen hogyan is élhetné meg egy gyermek úgy a szülei "elvesztését",hogy ne lenne neki rossz?
TörlésÉn egyet értek a Helgával. hogy ha valami nem működik akkor váljanak el. Szeretnék egy példát írni hogy miért. Egyik régi ismerősöm, egy nagyon fiatal anyuka, most kb 2 éves a gyermeke, s a lány kb 18 éves most. Mikor megtudták hogy terhes a lány, megpróbáltak azt hiszem összeházasodni, (bár ebben nem vagyok biztos) de az biztos hogy együtt éltek, hogy a kicsinek minél jobb legyen. Igen ám de mikor megszületettet a gyerek rá kb fél évvel arra lettem figyelmes, mikor facebookon néztem az adatlapjukat, hogy ott mindenki szeme láttára, szégyenítik meg egymást, amikor mondjuk 2 héttel azelőtt még az volt kiírva, "jaj de szeretlek-....." majd utána "te hülye....hogy lehettem erre képes....te rossz anya/apa vagy" s ehhez hasonló dolgok. Én nem tudom hogy otthon mi folyhatott meddig mehettek el, de hogy ez nem csak a facebookon zajlott az 100%. S szerintem ez a gyereknek nagyon rossz környezet volt. S ahogy már tanultuk az első 3 év az nagyon meghatározó egy gyerek életében, hogy szeretetteljes nyugodt, kedves környezetben cseperedjen fel. S ha ezt 2 szülő nem tudja megteremteni akkor a legjobb az ha elválnak, a gyerek kedvéért. Később el lehet neki magyarázni hogy mi mért történ, mikor már megérti ezeket a dolgokat. Én igy gondolom!
TörlésAz integrált és dezintegrált családokkal kapcsolatosan gondolkodtam el és olvastam adatoknak utána. Az integrált családok azok a családok, amelyek egy külső szemlélő számára egyértelműen látszik kívülről is, hogy egy családot alkotnak a családtagok. Ezt főként az apából, anyából és gyerekekből egyaránt álló családokról szokták mondani. A dezintegrált családok a családot nem ismerő személyek számára nem egyértelműen összetartozónak vagy nem teljesnek látszanak. Ilyenek lehetnek az egyszülős családok, azonos neműek alkotta családok. Az egyértelmű családmodell, amely az apa- anya házasságát és a gyerekeket helyezi előtérbe hátraszorulóban van. Egyre többen elválnak és újraházasodnak, ezáltal olyan családok is létrejönnek, amelyekben a gyermekek között nagy a korkülönbség és ezáltal nem biztos, hogy egy kívülállónak egyértelmű, hogy egy családot alkotnak. Napjainkban a házasság nem feltétele annak, hogy egy férfi és egy nő családot alkothasson. A házasságok száma csökken, a válások száma növekszik,azonban ez alapvetően nem eredményezni azt, hogy egyre kevesebb integrált és egyre több dezintegrált család van. A két családtípus alakulását a gondolkodásmód változása és a szokatlanabb családtípusok elfogadtatottsága is befolyásolja.
VálaszTörlésForrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/nok/szerepvalt/totholga97-2.html
Giddens: Tiszta kapcsolatok.
VálaszTörlésCsaládválságára mi a válasza. Fordulat a fogalom használatban egyik pillanatról a másikra nem használja a CSALÁD szót. Pozitív és lehetséges fogalom: Tiszta Kapcsolat.
Családról múlt időben, majd nincs többé család szó. Milyen más formában van meg Tiszta Kapcsolatnak nevezi. Intenzív érzelmi intimitás legyen meg benne az a legfontosabb. Három különböző típusú kapcsolat.
1. két felnőtt közötti tiszta kapcsolat (szerelmi/szexuális)
2. szülő – gyerek közötti tiszta kapcsolat
3. barátok közötti tiszta kapcsolat (szocmunkás számára, erőforrások a kliensnek.) ha nincs család, gyerek akkor meg kell teremteni a barátságot (közösséget)
Ha a szülő – gyerek kapcsolatban a szülő a két felnőtt közötti tiszta kapcsolatban lévő felnőttekkel azonos => klasszikus család
Arra kell felkészülni, hogy nem tartják magukat ahhoz, hogy az egyes és a kettes csoport tagjai azonosak legyenek.
Tiszta kapcsolat jegyei:
- demokratikus
- szimmetrikus
- erőszaktól mentes
- másikat elismerő
Forrás: gazsi80.web.elte.hu/szoc/csaladszoc/csaladszociologia_orai_jegyzet.doc
ctrl-c, nem fogadom el, bocsánat
TörlésÉn a szerelem és a szexualitás történeti változásainak néztem utána. Shorter 1975-ben írott szociológiai munkájában azt a feltevést állította fel, hogy a hagyományos társadalomban az érzelmek és a szexualitás alárendelt szerepet játszottak, csak az utódok biztosítását szolgálta. Az első szexuális forradalom az 1750-es években indult el és ekkor kaptak szerepet az érzelmek és az örömszerzés a párválasztásban és a szexualitásban. Az 1960-as években egy újabb szexuális forradalom ment végbe és a fiatalok teljesen függetlenné tették magukat a társadalmi előírásoktól. Innentől kezdve gyakoribb a nemi közösülés, egyre több partnere van egy felnőtt embernek és egyre fiatalabb korban kerül sor az első szexuális együttlétre.
VálaszTörlés(Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába című könyve alapján)
Somlai Péter – A sokféleség zavara, a családi életformák pluralizációja Magyarországon
VálaszTörlésAz utóbbi évtizedekben a családi együttélés és a magánélet egyre változatosabb formái alakultak ki a fejlett országokban, melyek zavart okoznak a résztvevők és megfigyelők számára egyaránt. Kiderült, hogy a kétgenerációs háztartás és a nukleáris családmodell nem az iparosodás következménye, már korábban kialakult és elterjedt Ny-Európában és a középső régióban, továbbá többféle együttélési forma volt, mint amit feltételeztek; tehát a családszervezet mindig is sokféle volt. Az utóbbi idők legfontosabb tendenciája a házasodási kedv fogyatkozása, a házasságkötések száma csökken. A házasodások számának csökkenésével párhuzamosan növekszik a házasságon kívüli együttélések száma. Az életformák pluralizációja összefügg az egyéni életutak szakaszainak megváltozásával. Kohli normál életút: előkészület, kereső szerep és nyugalmi fázis. Azonban különféle fejlemények módosították ezt így a fiatalok már egy módosított életút jegyében alakítják életüket. A házasságok törékenyebbek, mint valaha, a válások száma magas és hosszabb ideje növekszik. A házasodási kedv gyengülése, a válások terjedése a házasság intézményének gyengülését jelzi. A század első felében vadházasságnak nevezték az élettársi együttélést, a gyermeket zabigyereknek vagy törvénytelennek, hátrányok érték ezeket a gyerekeket, melyeket később megszüntettek. Az életformák változását a kulturális horizontok tágulása és a normák pluralizációjí kísérte.
Forrás: http://www.doksi.hu/get.php?lid=10018
Elolvastam egy Cseh-Szombathy László által írt cikket, melyet Andorka Rudolf professzor utolsó tanulmánya alapján írt. Megpróbálom ennek tartalmát röviden összefoglalni.
VálaszTörlés(Cseh-Szombathy László: A magyar családmodell Magyar Szemle 1997.(6. évfolyam) 9-10. szám 45-50. oldal http://www.magyarszemle.hu/cikk/19970901_a_magyar_csaladmodell)
Andorka A Valóság 1997. júliusi számában megjelent tanulmányában a családok reprodukciós funkcióját vizsgálta. Ennek lényege, hogy a családok gyermekvállalása miként maradt el attól a számtól, amely elegendő lenne ahhoz, hogy biztosítsa a magyar nép egyenletes, folyamatos utánpótlását. Ahogy Cseh-Szombathy fogalmaz a gyermekvállalás "arra utal, hogy napjainkban a családok tudatosan döntenek arról, hogy hány gyermeket akarnak és tudnak felneveli".
Ebből az alapgondolatból kiindulva mutatja be Cseh-Szombathy a magyar családmodellt. A cikk egyik központi kérdése, hogy szükség van-e állami (családpolitikai) beavatkozásra a családok életébe, és ha igen, milyen jellegűekre.
Magyarországon folyamatosan emelkedik a bontóperek száma, ám ezek megnehezítésével nem a házasságok tartósabb fennmaradását érheti el a politika, hanem az első házasságkötések számának csökkenését vagy a "nem törvényes különélések" számának emelkedését. Tehát a bontóperek szigorítása nem lehet megoldás.
Másik jellemző adat a magyar társadalomra a bizalmatlanság. "A bizalomnak ez az univerzális hiánya sok embert visszatart attól, hogy belemenjen olyan kötelezettségbe, amely egy életre szólna. Ilyen attitűd mellett már nem érvényes a holtomiglan-holtodiglan fogadalom." - írja Cseh-Szombathy.
Fontos szót ejteni az idősebb korosztályról is - ezt Cseh-Szombathy is megteszi - hiszen a családokat nem csak fiatal felnőttek és gyermekek alkotják. Az 1997-es adatok szerint akkor a családok 15% csak öreg házaspárokból állt, további 10%-ban pedig fiatal és középkorú mellett idős ember is van. A nyugellátásokon keresztül az öregek képezik a szociális ellátásban részesülők legnagyobb rétegét, éppen ezért a politikának kiemelten kell foglalkozni a családban elfoglalt helyzetükkel, a nyugellátásukkal és esetleges gondozásukkal. Bár a társadalom elvárja a családoktól, hogy maguk gondoskodjanak öregeikről, sok esetben ehhez joggal várnak állami segítséget a hozzátartozók.
Az előzőeken túl fontos még a lakáspolitika és népesedéspolitika kapcsolata, ugyanis "a szükséges számú, minőségű és nagyságú lakásokkal való ellátottság nélkül kudarcra van ítélve a népesedéspolitika, a jövendő nemzedékek szocializálása, a mobilitás elősegítése."
Illetve fontos, hogy ne csak a leszakadó vagy szegény rétegekkel, de a középosztállyal is foglalkozzunk, hiszen ettől a rétegtől várható a jövőben a 3 vagy többgyermekes családnagyság elérése, ami elengedhetetlen a népességszám fenntartásához.
Cseh-Szombathy szerint "olyan családpolitika kialakítására van szükség, amely átfogja a családi életciklus egészét és nem marad ki figyelme köréből egyetlen családtípus sem." A családpolitikának része a családjog karbantartása is.
A jelenleg hatályos jogszabály a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény IV. Könyve (Családjog).
Bár ez a cikk közel sem mondható mainak, én úgy vélem megállja a helyét a mai viszonyok között is! Fontos, hogy a családpolitika kiterjedt terület legyen, mind az ellátási ágakat, mind a társadalmi rétegeket és korosztályokat tekintve. Elvégre -ahogy Cseh-Szombathy László is írta - "a családok azok a téglák, amelyekből a nemzet épülete létre jön."
A házasság minősége:
VálaszTörlésA házassági kapcsolatok minősége, mint látható, egy sor egyéb folyamat, jelenség mögöttes tényezője, s hatásukat többnyire nem könnyű szétválasztani.
Sokkal nehezebb a pontos meghatározása. A szakirodalomban erre vonatkozóan – mintegy ennek körülírására – használják a boldogság, a harmónia, az elégedettség, az alkalmazkodás fogalmakat is. A házasság minőségének méréséhez nélkülözhetetlen a fogalom minél átfogóbb definiálása és konceptualizálása, azaz dimenzióinak, mutatóinak meghatározása.
A házasság minősége megnyilvánulhat a felek szubjektív értékelésében (tehát abban, hogy megítélésük szerint mennyire „jó”, számukra mennyire kielégítő a házasság), de megnyilvánulhat az egymással szemben tanúsított magatartásukban is, kapcsolatuk jellemzőjeként.
forrás: http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ66Hazmer.pdf
Találtam egy könyvet Somlai Pétertől és ennek olvastam utána. A könyv címe: Somlai Péter: Család 2.0. A könyv egy ma is aktuális témakört hoz fel: Milyen formái vannak jelenleg a férfiak és nők, szülők és gyerekek együttélésének, és mennyit változott az évek alatt?Hogyan alakult ki és hogyan változott meg a polgári család fogalma? A könyv foglalkozik még azzal, hogy milyen szerepet töltöttek be a nők a család életében. Manapság a nők ugyanolyan pénzkeresők mint a férfiak, több 10 évvel ezelőtt azonban a nők és a gyerekek eltartottnak számítottak. Kb.100 évvel ezelőtt a kereső munkát végző nők túlnyomó többsége a szegényebb paraszti és ipari rétegekhez tartozott, a középosztálybeli családokban pedig még alig találni munkavállaló nőt. Ez az évek folytán gyökeresen megváltozott és az 1990-es évekre a fizetett munkaerő fele nőkből állt. Azonban nemcsak a nők helyzete változott meg, hanem a család fogalma is. Az utóbbi évtizedekben kevesebben kötnek házasságot, csökken a gyerekek száma, egyre ritkább a rendezett polgári család, viszont az együttélésnek és az életformáknak sokféle változata terjedt el. Az egy vagy több gyerekkel együtt élő házasok aránya csökkent, sokan élnek egyedül, és növekszik az egyetlen szülőből és kiskorú gyerekekből álló háztartások száma. A könyv arra keres választ, hogy mindezek mivel járnak együtt, milyen következményekre lehet számítani.
VálaszTörlésA múlt órai témában szerepelt, hogy mi az a család. Több megközelítést is vettünk, voltak dolgok amikkel egyetértettem, és voltak olyanok is amikkel kevésbé. Arra gondoltam, hogy szeretném megfogalmazni számomra mit is jelent. Nekem ez a fogalom egyenlő azzal, ami a legfontosabb számomra a világon. Igen vér szerinti köteléken alapul, de szerintem nem ez a legfontosabb. Nekem két idősebb féltestvérem van, akik nagyon fontosak nekem, bár nem tudhatom milyen ha valakinek igazi, teljesen vér szerinti testvére van, de úgy érzem, kívánni se kívánnék másmilyeneket, mint ők. A család szó hallatán több fogalom is eszembe jut pl.: szeretet, összetartozás, bizalom, féltés, kincs, őszinteség, "támasz", mindig, Mindegyik szó mást és mást jelent a számomra. Szerintem szinte minden családban vannak ellentétek, konfliktusok, feszültségek vagy veszekedések, de ezek mind eltörpülnek a sok jó dolog mellett. Tudom, hogy mégis vannak családok, ahol sajnos ez nincs így, ami nagyon szomorú, és ellehetne gondolkozni, hogy miért is alakult ez így.. Ha felnőtt leszek, és nekem is lesz egy családom, akkor azt remélem, hogy az én gyerekem is így fog érezni, ahogy én, amikor meghallja a család szót. Végül pedig szeretnék egy idézetet megosztani veletek: " A kötelék mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm " Richard Bach
VálaszTörlésÉn a család fogalmán gondolkodtam most el egy kicsit. Ez egy olyan fogalom, amit bár sokan, sokféleképpen megfogalmaztak már - amolyan objektív, tudományos megközelítés szerint - de szerintem ennek a fogalomnak nagyon fontos eleme az érzelmi töltet, a saját tapasztalat is. Például akit születése óta csak az egyik szülője nevelt, és így is nagyon boldog gyerekkora, családi pillanatai voltak, annak ez bőven beletartozik a család fogalmába. De egy olyan gyerek, akinek mindkét szülője és még több testvére is vele együtt alkotja a családot, az nem tudná elképzelni a család fogalmát az előző feltételek mellett. Akkor most kinek van igaza? Az egyikőjük csak egy képzelt családban él, ami valójában valami hiányos kis közösség? Szerintem mindkettő lehet igazi család. Csak a családnak is kell lennie egy megfogható, amolyan tipikus formát bemutató fogalmának is, hogy könnyen beazonosítható legyen. Nem beszélve arról, hogy régen és ma egész mást jelentett a család. Akkor ez alapján a mai családok legtöbbje nem is család? De szerintem például mást gondolnak a családról minden korszakban, minden életkorban, fontos az egyén személyisége, hogy mit vár egy családtól, milyen funkciói fontosabbak neki, stb.
VálaszTörlésMeg is kérdeztem néhány embert a környezetemben, hogy nekik személy szerint mit jelent a „család”.
TörlésEgy 15 éves gimnazista szerint „a család egy olyan baráti társaság, ahol mindenki számíthat mindenkire”.
Egy 20 éves, erdélyi származású, a régi-, nagy-, országhatárokon is átívelő család erejében hívő fiú szerint a család a legfontosabb dolog az ember számára. Ezáltal teljesedik ki az emberi élet. A családban az a jó, hogy sosem vagyunk egyedül, mindig egy közösségben vagyunk. Mindezek mellett a családot egy biztonságos helynek tartja.
Egy 67 éves néni szerint a család a legfontosabb a világon. Szerinte, ha összetartás, szeretet van a felek között, akkor az család. Ha ezek hiányoznak, akkor az már nem az (még, ha szülők és gyerekek alkotják is). Amikor ő gyerek volt, 4 testvérével együtt segítettek a háztáji munkákban, összefogtak a család megélhetéséért. Gazdasági, érzelmi egymásrautaltság is volt köztük és mindenki szerette, tisztelte egymást. Amikor neki lett saját családja, az nem ilyen volt. A férjével nem szerették egymást (szülői megegyezéssel házasították össze őket), egyedül kellett eltartania a családját, nevelnie a lányát. De a kislány szeretete miatt, ezt is családnak tekintette, csak épp nem olyannak, mint amilyet szeretett volna, amilyenben felnőtt. Idővel a lánya férjhez ment, gyerekeik születtek és belőle 3 unokás nagymama lett egy szerető, újra összetartó családban. Ezt a családot igazi családnak tekinti, mert meg van benne a szeretet, összetartás, tisztelet.
De ismerek egy olyan 21 éves lányt is, akinek talán soha sem volt igazi, szerető családja. Az édesapja korán elhagyta őket, azóta időnként még feltűnik, de a lány születésnapját sem tudja. Az anyának volt már több élettársa is, akikkel újra és újra megpróbáltak egy jól működő családot alkotni. Ez a mai napig sem sikerült egyik jelölttel sem. Ennek ellenére a lány még mindig hisz a lehetőségben, anyukájával pedig azóta is családnak tekinti magukat, még, ha megtört, kis családnak is.
A gyerek tanulására is hatást gyakoról a család minősége.
VálaszTörlésBizonyára már találkoztunk olyan osztályokkal,melyekben előbukkanak viselkedészavaros gyerekek.Véleményem szerint a nagyrészük családi problémákhoz vezethetőek vissza. Manapság egyre elterjettebbek az egyszülős családok is melyek még jobban megnehezítik a gyerekek szereplését az iskolában.Ha viszont otthon biztonságban érzi magát, egy kiegyensúlyozott,szeretettteljes környezetbe, minden bizonnyal örömmel indul el otthonról, és élvezettel áll neki a tanulásnak.Ennek oka az is lehet, hogy az elsődleges szocializációs tér a család. Ahol a gyerekek meg tanulhatják, mit jelent az összetartozás, a segítőkészség, de mindenekelőtt a legtöbb szeretetet a családban lévő személyekből árad, melyre minden egyes gyereknek pótolhatatlanul szüksége van az életben.Ezért is gondolom úgy, hogy hatalmas érték ha az egymásnak örök hűséget esküdött pár egy életre elkötelezi magát egymásnak, és kitartanak életük végéig egymás mellett, eltürve egymás hibáit, és tanulva azokból, egyre csak gazdagabbá válni egymás személyisége mellett.
A szimbolikus interakcionizmusról olvastam. G.H. Mead munkássága által inspirált irányzat, amely az éntudat kialakításában, az interakciók során történő értelemalkotásban, tehát a társadalmi viszonyok alakulásában rendkívüli jelentőséget tulajdonít a szimbolikus gondolkodásnak és értelmezésnek (ezeken belül is a nyelvnek). Ez az elméleti irányzat az általános emberi cselekvés megértéséhez mindenek előtt a megértésre irányuló szimbolikus tudatelemek feltárását tartja szükségesnek. Az evolúcióelmélet hatása: „az ember olyan környezetben létezik, amelyhez fennmaradása érdekében alkalmazkodnia kell”. A szimbolikus interakcionizmus alaptétele, hogy identitástudatunk kifejlődésének alapja az ember önreflexiós képessége, vagyis az, hogy mások szemével lássuk önmagunkat (Mead, 1973). Az éntudat tehát azt jelenti, hogy az én lesz a megfigyelés tárgya. Ehhez szükség van az önmagamra vonatkoztatás és a szerepjátszás képességére, s mindkettő csak egy társadalmilag elfogadott jelentésrendszeren belül lehetséges, ahol az én, másik és tárgy kijelölése és szimbolikus reprezentációja megtörténhet. Ez a jelentésrendszer a társas valóság.
VálaszTörlésforrás: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:ojvJtPOgtxMJ:www.filozofia.bme.hu/materials/kerekgyarto/Tarsadalomelmelet/orai%2520prezentaciok/3.%2520%25F3ra%2520Szimbolikus%2520interakcionizmus,%2520fenomenol%25F3gia,%2520etnometodol%25F3gia.ppt+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu http://vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1174%3A17tetel&catid=119&Itemid=87