- Auguste Comte és a pozitivizmus
- Herbert Spencert és a szociáldarwniizmus
- Karl Marx: materializmus, kizsákmányolás, társadalmi osztályok
- Émile Durkheim szociologizmusa, a társadalmi tények; a munkamegosztás, az öngyilkosság
- Max Weber és a megértő szociológia, az ideáltípusok, a protestáns etika és a kapitalimus szelleme
- A magyar szociológia kezdetei
Közösség és társadalom
- Tönnies: közösség és társadalom - lényegakarat és választóakarat
- Benedict Anderson: elképzelt közösségek
A Durkheim által emlegetett anómiáról és devianciáról olvastam.
VálaszTörlésAnómia = "meg nem felelés"
Deviancia = elferdülés, elhajlás
Deviáns viselkedés = a társadalmi normáktól eltérő viselkedés
A divancia olyan társadalmi normáktól való eltérést jelent, amelyeket egy közösség vagy a társadalom jelentős része elfogad. A mai szóhasználat deviánsnak nevez mindent, ami a társadalomban a szokásostól, az elfogadottól eltér.
A deviáns viselkedés relatív, történelmi kortól, adott társadalomtól, sőt a társadalom meghatározott csoportjától függ az, hogy egy cselekvés deviánsnak számít-e.
A szociológia és a pszichológia szakszavaként ma is a bűnözés, az alkoholizmus, az öngyilkosság, a droghasználat, illetve az elmebetegség társadalmi okainak vizsgálatakor használatos. Durkheim Öngyilkosság című könyvében elsőként fejtette ki, hogy a normaszegés mindig az adott társadalom ítélete, nem pedig abszolút fogalom.
A devianciát a társadalom szempontjából összetartó, integráló erőként jellemzi, amely közösséggé kovácsolja, működővé teszi a társadalmat. A közösség egyként megítélhet egyént vagy csoportot, és ezen keresztül biztosíthatja saját normáinak megszilárdulását.
Durkheim nevéhez fűződik az anómia fogalma is, mely arra utal, hogy a társadalmakban időnként a normák fellazulnak, s helyüket újabbak még nem töltik be. Ilyenkor az öngyilkosságok gyakoribbá válnak, mert a világos viselkedési szabályok hiánya feszültséget okoz az emberek életében.
Az anómia fogalmát egyes társadalomtudósok más és más módon értelmezik. Míg Durkheimnél az anómia az elavult normák helyén keletkezett űrt jelenti, addig Robert Merton az adott társadalomban elfogadott célok és eszközök közötti ellentmondást tekinti anómiának. Minden társadalomban létezik bizonyos közmegegyezés abban a kérdésben, hogy milyen célokat kell az egyénnek életében megvalósítania, és abban is, hogy e célok eléréséhez milyen eszközöket vehet igénybe. A nyugati társadalomban általánosan elfogadott cél a karrier, a siker, a meggazdagodás, melyet nagy önfegyelemmel, kemény munkával lehet elérni. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen az úton nem mindenki képes meggazdagodni, érvényesülni. Ez a cél és az eszközök közötti ellentmondás az anómia.
A mai órán szó volt Marx révén több féle elméletről is. Én a konfliktuselméletről azt írtam le, hogy a társadalmat egészében, az azt érő változások alapján vizsgálja meg. Ezt követően pedig egy alaptétel került megállapításra: magát a társadalmat a konfliktusok viszik előre. Ennek a témának olvastam kicsit utána, mert felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mennyire egyeznek a tények azzal, amit én gondolok.
VálaszTörlésAzt találtam, hogy Marx szerint nem csak hogy a társadalom része a konfliktus, de ez az ami az elsőszámú mozgatórugó. Úgy gondolta, a szocializmusban eltűnik a konfliktus, a kommunizmusban pedig harmónia váltja azt fel. A mai elmélet viszont messzemenően túlmutat Marxon. Az állítja, hogy minden emberi társadalomban voltak, vannak és jelen lesznek a konfliktus tényezői. A konfliktuselmélet képviselői kritikusan szemlélték saját társadalmukat. Úgy vélték, annak megváltoztatása a legcélravezetőbb.
Én személy szerint úgy hiszem, hogy tényleg fontos tényező a társadalomban (és a mindennapokban is) a konfliktus, hiszen ezáltal kérdőjelezzük meg a világot, ami körbevesz minket, és nyílunk meg újabb és újabb perspektívák felé.
Én az Anderson féle elképzelt közösségek után olvastam kicsit, mely 1983-ban született meg, és megtudtam hogy ez a mű igazság szerint a nacionalizmus-kutatás alapműve, melyben próbálja bemutatni ezt az új társadalmi kötelékeket és erős érzelmi kötődéseket eredményező közösségi forma kialakulását. Felfogása szerint minden közösség elképzelt, hiszen a tagjai legnagyobb részt nem is ismerik egymást személyesen, mégis összetartozóként tekintenek egymásra. Erre az időszakra a vallásos gondolkodás, így a latin nyelv használata is hanyatlóban volt, az anyanyelv felerősödése pedig tovább erősítette a nemzet öntudatát.
VálaszTörlésHeller Ágnes életének néztem utána kicsit.
VálaszTörlés1929-ben született, zsidó származású szülők gyermekeként. A II. világháború borzalmai, a deportálások szétcincálták a családját (ő maga megmenekült), majd a harcok lezajlása után édesanyja beadta egy zsidó árvaházba, hogy legalább neki ne kelljen nyomorban élnie. Tulajdonképpen itt ismerkedett meg a cionistákkal, akiknek legfőbb céljuk egy izraeli zsidó állam megteremtése volt. Egy ideig a mozgalom aktív tagjaként munkálkodott, de végül szakított eszméikkel, és belépett a kommunista pártba.
Számos műve jelent meg, s rengeteg kitüntetésben részesült.
Egyébként filozófus, esztéta, egyetemi tanár (tanított Berlinben, Melbourne-ben, Torinóban, New Yorkban, Szegeden, Budapesten), az MTA tagja.
Pierre Felix Bourdieu 1930. augusztus 1-jén született Denguinban. Egyedüli gyermek volt. Középfokú tanulmányait Pau-ban kezdte, majd a párizsi Lycée Louis-le-Grand középiskolában végezte. Innen nyert felvételt az École Normale Supérieure-be. Filozófiából szerzett tanári oklevelet. 1955-58 között Moulins-ban volt középiskolai tanár. Az algériai háború (1958-1962) alatt Algírban volt oktató. Itt kezdett szociológiai kutatásokba a kabil törzsek között. Kutatásait egy tanulmánykötetben foglalta össze, mely 1962-ben jelent meg Franciaországban, majd USA-ban is. Magyar nyelven is olvasható.
VálaszTörlés1960-ban Párizsban Raymond Aron asszisztense lett a párizsi egyetemen. Aron az általa 1959-ben alapított Centre de sociologie européenne kutatóközpont titkárává nevezte ki. Ezzel egyidejűleg Bourdieu a lille-i egyetemen is állást kapott és ingázott Párizs és Lille között. 1962-ben feleségül vette Marie-Claire Brizard-t, s 3 gyermekük lett. 1964-ben a l’École pratique des hautes études (EPHE), majd az ebből 1975-ben alakult 1975 l’École des hautes études en sciences sociales (EHESS) tanára lett. 1968-ban összeveszett Raymond Aronnal,mert Aron ellenezte a májusi diákmegmozdulásokat. Ezért Bourdieu megalapította a Centre de Sociologie de l'éducation et de la culture kutatóintézetet.1981-től a Collège de France Szociológiai Szekciójának elnöke lett. Számos kitüntetést kapott. 2002-ben hunyt el rákban. Tőke-elmélete :A tőke vagy anyagi formában vagy inkorporált formában felhalmozott munka. A tőke elsajátításával lehetővé válik a társadalmi energia elsajátítása. A tőkefelhalmozás szabályai miatt a gazdasági élet nem olyan, mint a szerencsejáték, ahol bármikor bárkiből milliomos lehet, de azonnal el is veszthet mindent. A tőkefelhalmozás ezért időbe telik, és a tőke felhalmozása és elosztási folyamatai leképezik a társadalmi világ belső struktúráit. A társadalmi világ struktúráit azonban csak úgy érthetjük meg, ha meghaladjuk a hagyományos tőke-fogalmat, mely a közgazdaságtanból ered: ebben az esetben a társadalomban lévő csereviszonyok az árucsere viszonyaira, a profit-maximalizálásra szűkülnek le. Az ily módon felfogott tőke mellett azonban a társadalmi csere egyéb, önzetlen formái is léteznek – ezek jórészt azért kerülték el a társadalomtudományi elemzést, mert az uralkodó osztály privilégiumai voltak. Bourdieu megkülönböztet gazdasági, kulturális és társadalmi (kapcsolati) tőkét.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Bourdieu
Max Weber bevezette a társadalmi cselekvés fogalmát. Erről szeretnék pár dolgot írni: a társadalmi cselekvés igazodhat mások múltbeli, jelenlegi és várható viselkedéséhez.
VálaszTörlésMegkülönböztetünk belső és külső cselekvést/magatartást. A belső magatartás csak akkor társadalmi, ha mások viselkedéséhez igazodik; a külső cselekvés pedig akkor nem az, ha az élettelen tárgyak várható viselkedéséhez igazodik. Pl.: a vallásos viselkedés ha megmarad a magányos imák szintjénél, az nem társadalmi cselekvés.
A társadalmi cselekvés sem több ember egyforma viselkedésével (pl. eső esetén kinyitjuk az esernyőnket), sem azokkal a cselekvésekkel nem azonos, amiket mások viselkedése befolyásol.
Szuper, de nem írtál nevet - esetleg ezt pótolnád? :)
TörlésIlletve szeretnélek rászoktatni titeket, hogy jelöljétek a forrást
Bocsánat! :) Kovács Ibolya Tímea vagyok.
TörlésMa egy érdekes cikket olvastam a nyelvvizsgákkal kapcsolatban. Egy újabb szinten, az úgynevezett belépőfokon is lehet majd államilag elismert nyelvvizsgát tenni a nyelvvizsgáztatásról szóló kormányrendelet módosítása értelmében. A módosítás alapján bevezetik, hogy államilag elismert nyelvvizsgát ne csak B1, B2 és C1 szinten lehessen tenni, hanem A2 (belépőfok) szinten is. Itt a mindennapi élethelyzetekben és/vagy szakmai tevékenység során előforduló egyszerű, személyes élettérrel kapcsolatos idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges idegennyelv-ismeret meglétét mérik. A módosítást korábban azzal indokolták, hogy bizonyos szakmákban, foglalkozásokban elegendő a külföldi, illetve a hazai munkavállaláshoz az A2 nyelvi szint elérése, illetve dokumentálása a munkáltatónak. Van értelme egyáltalán annak, hogy csak épp az adott foglalkozásnak tudja a kifejezéseit? Én amellett az álláspont mellett vagyok, hogy ha bármilyen munkához szükség az idegen nyelv használata, akkor minimum az alapszintet tudja és max utána tanulja meg egy kicsit jobban azt, ami a saját szakmájához/foglalkozásához szükséges. A munkahelyén is előfordulhat bármikor olyan szituáció, amikor épp nem csak a foglalkozásával kapcsolatos szavak tudása a szükséges, hanem az adott nyelv alapkifejezései is jól jönnének.
VálaszTörlésEgyetértek, és tök jó, hogy olvasol híreket, de ezt leckének nem tudom sajnos elfogadni
TörlésÉn Herbert Spencer evolucionista elmélete után olvasgattam.
VálaszTörlésEvolucionista elmélet:
evolúció: spontán haladás, amit a természetre értelmez. A természet elsődleges törvénye az evolúció. A társadalomban az erősebb faj fennmarad; a gyengébb, beteg, vagyis alkalmatlan faj elpusztul. A természet, a társadalom, és a kultúra szintézist alkot. A társadalom élete is spontán módon zajlik. Spencer humánus, mélyen érző ember volt.
Spencer Evolucionista elmélete:
naturalista: az okot a természetben keresi; a természet törvényei érvényesülnek a társadalmon belül. (biológiai megközelítés)
mechanisztikus: a társadalom részecskék mozgása. (fizikai megközelítés)
pozitivista: megismerni a tapasztalat határáig lehet a világot. A világot valaki kívülről létrehozta. Az emberi társadalom szerves része a társadalomnak. Elementáris részét képezi.
A világ homogén volt. Elkezdett a heterogenitás felé haladni. Az egyneműségtől halad a differenciáltság felé. Spencert érdekelték a világmindenség nagy kérdései.
Az embernek van értelmi és érzelmi felfogása. Látja az emberi és állati fejlődés különbségeit
Engem a pénteki órán elhangzott E. Durkheim öngyilkossági esettanulmánya elgondolkoztatott, hiszen sohasem gondoltam bele abba, hogy ezek az öngyilkosságok között kapcsolat van, felismerhető egy mintázat. Durkheim publikálta ezt az esettanulmányát az 1800 évek végén, és teljesen másik szemszögből mutatja be, mert sokunk az egyén jellemzőiben keresi az okot a megtörtént öngyilkosságra, de Durkheim az egyén és a társadalom közötti kapcsolatot tanulmányozta. Szerintem nagyon érdekes lehet, hogy hogyan rendszerezte és vizsgálta őket.
VálaszTörlésEgy kis ismertető a könyvről:
Durheim munkája a szociológiai irodalom immár klasszikus alkotása, s bár a megírása óta eltelt közel egy évszázad alatt nagyon fejlődött a szociológia módszertana Az öngyilkosság ma is időszerű, ma is hat: nem véletlenül hivatkoznak a legmodernebb módszertani könyvek Durkheimre, és a könyvéből átvett részeken mutatják be a követendő módszerességet. A problémát Durkheim látta meg és rendszerezte elsőként; vizsgálatának módszeres végigvezetése máig példaszerű. A ma alkalmazott világosabb, tisztázottabb fogalmak jelentős részét az ő koncepciójából fejlesztették ki. A könyv nagy jelentőségű szociológiatörténeti szempontból, kezdő és képzett szociológusok ma is sokat meríthetnek gondolataiból.
Én Comte-ról és a pozitivizmusról olvastam.
VálaszTörlésAuguste Comte: francia filozófus, a pozitivizmus átfogó rendszerré fejlesztője. Egy új vallást akart megalapítani, az emberiség vallását, melynek ő volt a főpapja és a legfőbb törvényhozója. Ennek érdekében létrehozta a Pozitív Társaságot. Metafizikának tekintett és bírált minden olyan elméletet, amely elismeri a tapasztalható dolgokon túli objektív valóság létezését és megismerhetőségét, bár ő is feltételezte a külvilág létezését. Korszerű filozófia szerinte csak a pozitivista filozófia lehet, amely azon a felismerésen nyugszik, hogy csak a jelenségeket és egymáshoz való viszonyukat ismerhetjük meg. A dolgok, jelenségek lényege, végcélja azonban ismeretlen marad előttünk. Ismeretünk és tudásunk mindenkor viszonylagos (relatív). Meg kell elégedni a jelenségek külalakjának leírásával. Az emberi tudásnak határai vannak. Filozófiájának alapelve, hogy a tényekből, a pozitív tapasztalatokból kell kiindulni. A tény nem más, mint a tudományos igazság. A tudomány feladata: jelenségek csoportosítása, leírása, rendszerezése; feltételek kutatása, amelyek között a jelenségek végbemennek. A pozitivizmus csak a természet törvényeit ismeri el, melyekből minden jelenség ered. Abból az elvből indul ki, hogy a tudományok alapját a természettudományok alkotják. A filozófiának is a természettudományok képezik az alapját. A tudományok új osztályzását vezette be, az egyszerűséget és az általánosságot érvényesítette. Az általa elismert hat tudomány: matematika, csillagászat, fizika, kémia, biológia, szociológia. A tudományoknak ez a történeti sorrendje, ugyanakkor minden egyes tudomány a rákövetkezőnek az előfeltétele, az előző nélkül egyik sem létezhet. A tudományok között rangsor van, amely a legáltalánosabbtól halad (matematika) a legkonkrétabb, legtudományosabb felé (szociológia, társadalomtudomány). A szociológia vizsgálja az emberi társadalom fejlődését, struktúráját.
Én Max Weber munkássága után kutattam egy kicsit.
VálaszTörlésNémet közgazdász, illetve szociológus volt. Jelenleg Max Webert Durkheimmel és Karl Marxsszal a mai modern szociológia alapítóinak tekintik. Weber az antipozitivisták közé tehető. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme életművének leghíresebb írása. Ebben a művében annak az elképzelésének ad hangot, hogy a kapitalizmus fejlődését alapvető módon határozták meg a kálvinista eszmék és a kálvinista erkölcs. Habár a vallási áhítatot általában úgy szokták elképzelni, mint ami világi ügyek, így a gazdasági törekvések elutasításával jár együtt, úgy tűnik, a protestáns vallás esetében mégsem teljesen ez a helyzet. Ez a mű elsősorban ennek az ellentmondásnak a feloldásával foglalkozik.
Az óráról azt hiszem leginkább Durkheim öngyilkossággal kapcsolatos nézetei érdekeltek, meg ez maradt meg leginkább bennem. Önmagában már az is elég érdekes volt, hogy összekapcsolta a társadalmat az öngyilkossággal, hiszen ezelőtt mindig is azt gondoltam, hogy ez egy olyan dolog, amiről eddig úgy gondoltam, hogy egyéntől függ, ki az, aki képes rá és ki az, aki nem, hiszen nincs két egyforma, valaki nagyon sok rossz után sem tenné meg, valaki meg kevés rossz után is erre a döntésre jut. Ezzel kapcsolatban a másik talán még érdekesebb dolog, hogy ennek különböző típusai is vannak. Az anómiás öngyilkosságnál felvetődött, hogy gazdasági válság esetén több az öngyilkosság, míg háborúban nem, fel is vetődött bennem a kérdés, hogy vajon ez miért is van így, talán mert míg a válság esetén anyagilag megy tönkre a személy, háborúban a halál így is, úgy is a mindennapok részévé válik és ez talán erősítheti az élni akarást. Ugyanakkor utána olvastam az egoista öngyilkosságnak is, ahol az öngyilkosságnál szerepet játszik a vallás is, a zsidóknál fordul elő legkevésbé, majd a katolikusoknál és végül a protestánsoknál, ennek az az oka, hogy ha valaki szorosan kapcsolódik egy adott közösséghez, az visszatartó erő lehet számára.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA magyar szociológia kezdetei, ezen belül az egykerendszer (egy gyermekes családok) keltette fel az érdeklődésemet. Nem gondoltam, hogy ez a kérdés ilyen régóta foglalkoztatja a kutatókat. Megtudtam, hogy ez az első társadalmi problémák egyike, ami a közvélemény érdeklődését is felkeltette. Nagyon sok kutatást folytattak a témában, egészen az 1800-as évek elejére visszamenően. Az egykerendszer leginkább a Dél Dunántúli falvakban,Baranyában, Somogyban, Sárközben terjedt. A magyar lakosság száma főként Baranyában egyre csökkent, a németeké nőtt. Pontos okait nagyon nehéz meghatározni. Valószínűleg gazdasági okai lehettek.Nem a szegénység volt a fő ok, hanem a szegénységtől való félelem, ugyanis volt földbirtoka a magyar lakosságnak, de már csak akkora, ami eltartotta őket, a további örökléssel történő aprózás során azonban már a kis birtok nem tudott volna megfelelő megélhetést biztosítani a rajta élő családnak. Az egykerendszer veszélye abban rejlett, hogy a magyarság fokozatosan eltűnik arról a területről és helyükbe németek lépnek. A kutatók gazdasági és szociálpolitikai reformokat sürgettek. 1923-ban a Statisztikai Hivatal Egyketérképet készített, a Magyar Társadalomtudományi Társulat értekezletet tartott, Kodolányi János, Fülep Lajos hosszú cikksorozatot közölt, Illyés Gyula is felemelte szavát a magyarság védelmében. Kardinális változás mégsem következett be ezen a területen. Az ,,egykézés" egészen a második világháborúig folyt.
VálaszTörlésAz órán halhattuk Heller Ágnes elméletét, miszerint a közösséget tudatosan választjuk a csoportba ezzel ellentétben, véletlenszerűen kerülünk. Szerintem ez az állítás nem teljesen helytálló, mivel a közösség se feltétlenül tudatos. Vegyük példának okáért az ELTE TÓK karát. Elméletileg ezt én választottam, mikor kitöltöttem a felvételi jelentkezési lapot, mert ezt szerettem volna tanulni, de azt nem tudhattam, hogy milyen tanáraim és milyen csoporttársaim lesznek, ugyanakkor ezt nézhetnénk csoportnak is akkor viszont igaz az állítás. Éppen ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tekintünk csoportnak illetve közösségnek? Vagy ha nagyobb közösségekre vagyunk kíváncsiak azt nem tudjuk befolyásolni például, hogy milyen nemzetiséghez tartozzunk, tehát véleményem szerint ez is véletlenszerű
VálaszTörlésDajka Ágnes
VálaszTörlésA péntek órai anyag hallatán jobban elgondolkodtam az öngyilkosságról. Mondhatjuk azt, hogy inkább ez volt az a téma amin a legtöbbet gondolkodtam. Sajnos, nekem volt olyan közel állóm aki öngyilkos lett. "Durkheim publikálta ezt az esettanulmányát az 1800 évek végén, és teljesen másik szemszögből mutatja be, mert sokunk az egyén jellemzőiben keresi az okot a megtörtént öngyilkosságra, de Durkheim az egyén és a társadalom közötti kapcsolatot tanulmányozta." Véleményem szerint ha valaki öngyilkos lesz, valami készteti rá és pillanatnyi elme kiesés.
Az öngyilkosságról hallottak nekem is új információk voltak, sosem gondoltam volna hogy párhuzam vonható az öngyilkosságok között és párhuzam vonható az öngyilkosságok, az egyén és a társadalom között. Eddig én is minden esetben a cselekedetet elkövető személy tulajdonságaiba mélyültem bele, hogy elég bátor volt, vagy túl gyenge ahhoz hogy ezt megtegye.
VálaszTörlésA másik téma az elképzelt közösségek. A világon talán a legnagyobb közösség aminek a társadalom minden szereplője, a legtöbb ember tagja a Facebook. Nagyon érdekes jelenség, hogy az egész világot lefedi, nincs határ nemzet és nemzet között, mindenki a tagja , bárkit befogad. Ezáltal olyan lehetőségekre, kapcsolatokra nyílik szer a világ különböző tájai között melyekre ezelőtt még sosem. Ez a közösség nem egy kicsi meghitt családot, pár 10 főből álló csoportot jelent, ahol mindenki ismer mindenkit (Régen közösség alatt a családokat, unokatestvéreket, közeli rokonokat, barátokat értették). Egy nagy tág, világméretű személytelen közösség, melyben a tagok sok apró csoportot alakítva alkotnak már bensőségesebb közösségetek. Egy nagy közösségben benne van az összes a legkisebbig.
Bővebben szeretnék írni a magyar szociológia kezdetein megalakuló és közlésként alkalmazó Huszadik Század folyóiratról.
VálaszTörlésA Huszadik Század 1900–1919 között megjelent haladó, polgári, társadalomtudományi folyóirat, amelyet 1901-től kezdve a Társadalomtudományi Társaság (A Társadalomtudományi Társaság 1901. január 23-án jött lére, s 1919 elején szűnt meg Jászi Oszkár emigrációjával. Első elnöke Pulszky Ágost volt) adott ki. Gratz Gusztáv, Kégl János és Somló Bódog, majd 1906-tól megszűnéséig Jászi Oszkár szerkesztette.
Létrehozását a polgári radikális körök szorgalmazták, de 1906-ig a társadalomtudomány valamennyi hazai művelőjének összefogására törekedett politikai pártállásra való tekintet nélkül. 1906-tól, a Társadalomtudományi Társaságban bekövetkezett kettészakadás következtében elsősorban a polgári radikalizmus ideológiai fóruma, amelyben helyet kaptak marxista tudósok is, köztük Szabó Ervin írásai is. A folyóirat jelentős szerepet játszott az 1918-as Őszirózsás forradalom eszmei-politikai előkészítésében. 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság megdöntését követően betiltották.
A Huszadik Század az első, valóban jelentős szociológiai folyóirat Magyarországon, amely a korabeli szociológiai irányzatok ismertetésén, hazai kutatások eredményeinek közreadásán túlmenően figyelemmel kísérte a szociológiával rokon etnológiai munkákat, és helyt adott társadalomnéprajzi tanulmányoknak.
A folyóirat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem frissen végzett joghallgatói egy csoportjának, baráti közösségének kezdeményezésére jött létre. Ehhez a körhöz tartozott többek között Jászi Oszkár, Vámbéry Rusztem, Berinkey Dénes, Kenéz Béla, Szabó Ervin, Szántó Menyhért. A kör tagjai hetente egyszer a Rana Rossa nevû olasz étteremben gyûltek össze, hogy eszmét cseréljenek Herbert Spencer nézeteirôl, megvitassák az aktuális politikai eseményeket, Magyarország szociális-társadalmi problémáit, az általános, titkos és egyenlô választójog bevezetésének esélyeit és szükségességét, és felvázolják az általuk megkerülhetetlennek tartott agrárreform alapjait.
Forrás: http://www.c3.hu/scripta/szazadveg/20/fodor.htm, Wikipedia
A funkcionalizmus fogalmáról olvastam. Durkheim szerint azt jelenti, hogy a társadalmi jelenségeket abból a szempontból kell vizsgálni, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a társadalom egységéhez és kiegyensúlyozottságához. Vagyis a társadalmi jelenségeknek milyen funkciója, szerepe van a társadalom egészének fenntartásához. Ebből a nézőpontból a devianciának (normáktól való eltérés) nincsen előjele, vagyis morálisan nem ítélhető meg. Azonban a devianciának haszna is van,mert dinamikus egyensúlyban tartja a társadalmat. A deviancia fontos egy társadalomban, megteremti és fenntartja a rugalmasságot, amelyre a változó körülmények miatt a társadalomnak szüksége van.
VálaszTörlésWeber bürokráciaelmélete után olvastam egy kicsit. A Weber bürokráciaelméletének alapját alkotó absztrakt érv funkciók, célok és előfeltételek terminusaiban fogalmazódik meg. Az érv szerkezetét, úgy tűnik, a következőképpen rekonstruálhatjuk. Tegyük fel, hogy tudni szeretnénk, "Hogyan tett szert S (nagy, modern üzleti és adminisztratív szervezet) a Q tulajdonságra (azaz a bürokratikus struktúrára)?". Más szavakkal, mi a funkciója a bürokratikus szervezeti formának az adminisztratív osztályokon és az üzleti társaságokban? Az eredeti vizsgálódás természetétől függően, egy faktuális vagy egy hipotetikus érvet fogalmazhatunk meg válaszul e kérdésekre. 1. Feltételezzük (vagy úgy találtuk), hogy S (a vizsgált szervezeti rendszer) megfelelően, hatékonyan vagy "optimálisan" működik bizonyos "környezeti" viszonyok között.
VálaszTörlés2. Tegyük fel, jó elméleti indokaink vannak annak feltételezésére (vagy tapasztalati bizonyítékok alapján tudjuk), hogy az adott környezeti keretben S csak akkor működik hatékonyan vagy optimálisan, ha R előfeltételek jelen vannak.
3. Tegyük fel továbbá, hogy feltételezhetjük (vagy elégséges bizonyítékunk van, hogy úgy véljük), hogy R akkor és csak akkor lesz jelen, ha S - definiáló jellegzetességein túlmenően - rendelkezik a Q tulajdonságegyüttessel, és Q elemei, együttesen és külön-külön, összeegyeztethetők R-rel.
4. Következésképpen, ha 1.-3. faktuálisan igaz, vagy legalábbis érvelni tudunk hipotetikus elfogadásuk mellett, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy S-t szükségszerűen a Q tulajdonságcsokorral kell jellemeznünk.
Ahhoz, hogy részletesebben kibontsuk ezt az absztrakt érvet, csak azonosítanunk kell Weber bürokráciaelméletének kulcsváltozóit. Azt a kérdést, hogy "Hogyan tett szert S a Q tulajdonságcsoportra?" (vagyis azt a kérdést, hogy a nagy, modern kormányzati hivatalok és üzleti társaságok hogyan tettek szert bürokratikus szervezeti felépítésre), ebben az elméleti keretben úgy válaszolhatjuk meg, hogy Q, vagyis a bürokratizálódás funkciójára (hasznos hatására) hivatkozunk.
Pontosabban: Q-t (a bürokratizálódást) szélesebb kontextusba helyezzük, és így kiderül, hogy a következő funkciót látja el: mivel Q szükséges és elégséges feltétele R-nek (vagyis biztosítja, hogy a nagy szervezeteken belül megjelennek az előrelátható szabályok; a teljesítményértékelés szakmai normái; a kiválasztás, a kinevezés és az előmenetel racionális kritériumai), R viszont szükséges feltétele S hatékony működésének, ennélfogva Q - közvetve - nélkülözhetetlen feltétele S "optimális" működésének. Ebből az érvből - érdekes módon - következik, hogy a technikai-adminisztratív hatékonyság szempontjából - legalábbis Weber álláspontja szerint - a nagy szervezetek bürokratizálódásának nincs funkcionális alternatívája.
Úgy gondolom, ez a fajta érvelés, még ebben a kidolgozatlan formájában is jól reprezentálja az "intézményi" közgazdaságtanban leggyakrabban használt két magyarázó érv egyikét.15 A közgazdaságtan német történeti iskolájától a neoinstitucionalizmusig és a tranzakciós költségek elméletéig az új gazdasági intézmények és kollektív viselkedési minták kialakulását és fejlődését gyakran magyarázzák azoknak a funkcióknak a terminusaiban, amelyeket ezek az intézmények és viselkedési minták ellátnak, miközben magukat a funkciókat abból a szempontból értékelik, hogy mivel járulnak hozzá a szélesebb gazdasági, szervezeti vagy politikai rendszer optimális működéséhez.
tessék megjelölni a forrást (http://www.mtapti.hu/mszt/19974/csontos.htm) Emellett érdekelne, mennyit értettél a kimásolt szövegrészből
TörlésKeresgeltem a neten es ezt a reszt nem ertettem . Ezert írtam ide, mert úgy értelmeztem az első óràn hogy arról is írhatunk ami szamunkra nem vilagos es beszeljunk rola a kovetkezo alkalommal.
TörlésLegkozelebb megjelolom a forrast!:)
Nekem az elképzelt közösségek fogalom keltette fel az érdeklődésemet. Találtam is egy pár éve íródott cikket, aminek középpontjában ez volt és áthelyezte a mai internet uralta társadalomba. Az volt a lényege, hogy ugyebár Benedict Anderson azt mondja, hogy a nemzet is egy egyfajta "elképzelt közösség", aminek a létrejöttét az írott szó, az újságok, folyóiratok nagy részben segítik. Mivel az egyazon téma iránt érdeklődök ugyanazt az újságot, cikket olvassák, majdnem egy időben és ezek egységesítő erőként hatnak az emberekre. Illetve, hogy nyomtatott szó, a kultúra a nemzeti öntudat alapját képezi. Amikor ezt tovább vetíti a mai világra, akkor a technikai fejlődést veszi alapul. Egyre több folyóirat nyit weboldalt, ahol elolvashatóak a cikkeik, könnyen, gyorsan és ingyen.
VálaszTörlés"Az ősi identitás- és közösségteremtő funkció kezd kihalni ebben a digitalizált világban, s a world wide web képtelen ezt a szerepet átvenni vagy folytatni. A böngészés során kapcsolatba léphetünk másokkal, megismerhetjük mások gondolatait, azonban ez nem nyújt semmiféle többletérzést, s nem tesz minket létező társadalmi csoportok tagjaivá. A dokumentumokhoz bárhol bárki hozzáférhet, bárhogyan módosíthatja, s az így keletkező, számtalanszor átalakított munkákból szemezgethetünk, egymástól túlontúl eltérő helyen és időben. Megvitathatjuk az eseményeket és véleményt is formálhatunk róluk, de a hiteltelenség, az anonimitás és a konvenciók különbözősége miatt nem tételezhetjük fel, hogy akármilyen „társaság” részeseivé is válunk. „A közönség megszűnt közösség lenni.”"
Ez nagyon érdekes, szerintem, részben egyet is értek. Az internetes kommunikáció soha nem fogja -legalábbis nálam- helyettesíteni a személyes információ cserét. De valahol szerintem lehet közösséget alkotni az interneten keresztül. Sokan különböző interneten játszható játékokban vesznek részt. Ahol sokszor csapatokat alkotnak és együtt vagy egymás ellen játszanak. És ekkor szerintem valahogy mégis egy csoportot, közösséget alkotnak, holott lehet nem is ismerik egymást személyesen. Sok egymást követő játék után, pedig kialakulhat egy tényleges szoros kapcsolat, ami akár személyes találkozóhoz is vezethet.
Hát nem tudom, mennyire volt követhető,de próbáltam átadni a gondolataim.
Én Ferdiánd Tönnies után olvastam.
VálaszTörlésRöviden:
1855-ban született többé- kevésbé jómódú családban. Neveltetésének köszönhetően a tanulásban is kiemelkedett, egyetemi pályát futott be. A klasszikus német szociológia (kb. 1890- 1930) egyik megalapítója, a szociológiának szentelte életét, statisztikával is foglalkozott, 1909-ben egyetemi tanár lett, közgazdaságtant tanított, majd megalakította a Német Szociológiai Társaságot, melynek 1933-ig volt az elnöke. 1913-tól kinevezett professzorként elsősorban gazdasági államtudományt, és szociológiát oktat ill. kutatott.
A fő munkája a "Közösség és társadalom" 1887-ben jelent meg először. Ez egy "társadalom-filozófiai analízis, amelyben a társadalmi és történeti világ aspektusait vizsgálja, a közösségfogalom máig ható elemzését adja, de megjelenése idején már sokaknak nosztalgikus, a közösségeket visszakívánó műnek számított és legfőképp arra jónak, hogy egyoldalúan negatívan állítsa be az ipari kapitalizmus társadalmait." Ezt később több tanulmány is követte, a "Bevezetés a szociológiába", valamint a "Szociológiai alapfogalmak" című művei.
Tönnies volt aki bevezette újra a szociológiatörténetbe a XVII. század nagy angol filozófusát, Thomas Hobbest, kinek az egyik elmélete, hogy az emberek ésszerű belátás révén jutottak arra az elhatározásra, hogy egymással társuljanak. A másik nagy elmélete a historizmus elmélet, amely szerint "a világ tudatos akarat nélkül jött létre". "Az emberek nem tervezték a társadalmat, hanem természetükből fakadóan élnek társadalomban. Az összetartozás lényükből adódik." Tönnies ezekhez az elméletekhez kapcsolja a kétféle emberi kapcsolatrendszert, a közösséget és a társadalmat. Ezek közötti különbségtételeken keresztül tudta elhelyezni a nemi, az életkori és a műveltségbeli különbözőségeket, vagyis a nőket, a fiatalokat és a népet a közösségi pólushoz helyezte közelebb, míg a férfiakat, az idősebbeket és a műveltebbeket a társadalmi pólushoz kapcsolta.
Források:
http://vizsgazz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1158%3A09tetel&catid=119&Itemid=87
http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/02001425b1246fe38525664000665c75/7a5b2b352c0caf4485256640006a09c3?OpenDocument
Közösség és társadalom szembeállítása F. Tönnies művében
Én Émile Durkheim A társadalmi munkamegosztásról című könyvéről olvastam. Durkheim tanulmányának ebben a rövid fejezetében a közös tudat történeti fejlődését, formálódását vizsgálja. Példának a vallás fogalmát hozza fel. A vallás definícióját igyekszik megadni, a legpontosabb, legáltalánosabb definíciót, ennek kapcsán tesz fel kérdéseket. Megfogalmaz egy igazságot: a vallás a társadalmi élet egyre szűkebb körét fogja át. Kezdetben mindenre kiterjedt ami társadalmi, később a politikai, gazdasági, tudományos funkciók elváltak a vallásitól, és önállósodtak. A történeti fejlődés során egy jelenség figyelhető meg tisztán: Isten működése egyre nagyobb teret hagy az emberi erők szabad játékának. Amit végül megállapít Durkheim a vallás példájából leszűrve, az az, hogy a vallással együtt a közös tudat is visszafejlődésen megy át az idők során, annak mind leképező, mind érzelmi eleme.
VálaszTörlésAuguste Comte pozitivizmus irányzatáról szeretnék írni. Egy filozófiai irányzat, ami a 19. illetve a 20. században ütötte fel a fejét az európai filozófiában. Ez egy tudományos és racionális megközelítés, ami a tudomány pozitív szerepének hangsúlyozása az életünknek a javításában. Alapvető a liberális szemlélet. Ebben egyesül a racionalizmus és a hegeli dialektika, de elsősorban a ténytiszteletre épül. Nem részesíti előnyben a gyors átalakulásokat, a cél a személyes tapasztalat. Az embert természeti lényként, nem pedig társadalmi lényként állítja be, és azt is kimondja, hogy nincs szabad akarat, nem dönthet saját belátása szerint.
VálaszTörlésEzzel nem értek egyet, mert úgy gondolom, hogy a szabad akarat szent és sérthetetlen. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a saját belátása szerint cselekedjen, még akkor is, ha ezzel gondot és problémát okoz saját magának. Mindenkinek a saját bőrén kell, hogy megtapasztalja a hibáit és ehhez szüksége van arra, hogy a szabad akaratát tudja érvényesíteni. Persze vannak olyan szituációk, helyzetek, amikor az ember "alá van rendelve" más akaratának ( pl: főnök-beosztott), de ez a szituáció nem azt jelenti, hogy az adott embernek nem lehet véleménye, észrevétele egy adott feladatról.
Úgy gondolom, hogy az embert nem lehet külön természeti vagy társadalmi lényként beállítani. Véleményem szerint az embert mindkét "lény" teszi ki.
Én a szociáldarwinizmus után olvastam kicsit jobban után, hogy letisztázódjon bennem pontosan a fogalma. Herbert Spencer nevéhez köthetően beszéltünk róla az órán.
VálaszTörlésA szociáldarwinizmus lényegében a darwinizmus társadalomra való kiterjesztését jelenti. Ahogy az élőlények közötti versengés és a természetes szelekció (tehát a legrátermettebb, legerősebb) az evolúció motorja, hajtóereje, úgy a szociáldarwinizmus szerint az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés.
Ma a darwinizmusra hivatkozva szokás megnevezni, valójában korábbi annál, legnevesebb képviselői közé tartozik a már említett Herbert Spencer, Thomas Malthus és Francis Galton, aki az eugenika szülőatyja (eugenika= az eugenika vagy eugenetika olyan társadalomfilozófiai irányzat, mely az ember öröklődő testi és szellemi tulajdonságainak javítása érdekében végzett beavatkozásokat hirdeti).
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eugenika
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szoci%C3%A1ldarwinizmus
Émile Durkheim az öngyilkosságok okát az egyén és a társadalom közötti kapcsolat vizsgálásával tanulmányozta, míg sokan az egyén jellemzőiben keresték az okokat.
VálaszTörlésSzerintem ez a kettő összefügg, és fontos tényező lehet az öngyilkosság okának kiderítésére.
Olvastam egy cikket arról, hogy az öngyilkos jelöltek nagy része megmenthető, csak épp arra lenne szükségük, hogy kibeszéljék, vagy megbeszéljék valakivel a problémáikat. Erre a célra szolgálnak pl. a lelkisegély-vonalak, melyek bejövő hívásainak száma a gazdasági válság óta a duplájára nőtt. Az öngyilkosság egy negatív válasz egy krízishelyzetre, ami
pozitívabban is felfogható lenne, egy lehetőségként a továbblépésre. Azon gondolkoztam el, hogy micsoda nyomás lehet azokon a szakembereken, akik egy olyan személlyel beszélgetnek, aki már az öngyilkosság kapujában áll, és nincs semmi kilátása a jövőre nézve, mekkora kitartásra, belső erőre van szükségük. Illetve ennek kapcsán az is eszembe jutott, hogy akik az utcán odajönnek hozzánk beszélgetni, elmondani a problémájukat és mi meghallgatjuk őket lehet, hogy ezzel is már rettentően sokat segítünk nekik.
Benedict Anderson a nacionalizmus kialakulásáról és természetéről alkotott nézeteit olvasgattam. Az elképzelt közösség fogalma számára azt jelenti, hogy egy közösség tagjait nem a személyes ismertség, a mindennapi találkozás, hanem a közös érdeklődés és identitás tartja össze. Ez az identitás folyamatos, írásbeli kommunikáción keresztül alakul ki. Anderson úgy látta, hogy a 19. század nemzetállamainak megszületése a nemzeti nyelven írt, és az idegen hatalommal szembehelyezkedő sajtótermékek identitásteremtő erejének köszönhető. Ezzel a nézettel nem értek teljes mértékben egyet, mert véleményem szerint a társadalomban mindenki által tanult történelmet, kultúrát, értékrendet, nemzeti tudatot, a közösségbe való tartozást az írásbeli kommunikáció csak segítheti, de nem neki köszönhető. Például mit érne a könyvnyomtatás, a nemzeti tudat formálásában, ha analfabéták volnánk?
VálaszTörlésÉn a különféle társadalmak után olvastam Ferdinand Tönnies által. Megkülönböztethetetlenünk:
VálaszTörlés-Tradicionális társadalmakat:Kis közösségek, melyek mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak és közel élnek a természethez.
A közösségi élet jellemző helyszíne a család. A hagyományokat a természet határozza meg, ebbe születnek bele a gyermekek és elsajátítják ezeket a hagyományokat.
A tradicionális társadalmak jellemzői röviden összefoglalva: 1. közösség, 2. hagyomány, 3. állandóság.
-Modern társadalmakat: Ezek létrehozott társadalmak, melyek az individumra helyezik a hangsúlyt. Céljuk az új értékek létrehozása. Úgy vélik, hogy a túl sok szigorú szabály nem hagyja kibontakozni az indivídumot, ezért újfajta szabályokat kell alkotni.
A modern társadalmak jellemzői röviden összefoglalva: 1. individuum, 2. új értékek keresése, 3. változtathatóság.
-Közösség jellegű társadalmak: Természetes úton létrejövő társadalmak.Egymásra épülnek: család mint legfontosabb alapvető közösség, rokonság különböző fokokban, egyfajta faluközösség, amely sok mindent tarthat össze. Hátránya, hogy a saját egyéniség nem tud kibontakozni. Zárt közösség, ahol úgy érzi az ember ,hogy mindenki beleszól az életébe.
Auguste Comte és a pozitivizmus keltette fel az érdeklődésemet.
VálaszTörlésA pozitivista nevelésfelfogás első elméleti megalapozója a francia August Comte, az irányzat első jelentős képviselője volt, de John Stuart Mill és Ernst Mach neve is köthető a törekvéshez. Comte Montpellier-ben született konzervatív katolikus családban. Már húszéves korában felvázolta életművének programját. Legjelentősebb munkáját, "A pozitív filozófia tanfolyamát" 1830 és 1840 között alkotta, majd 1844-ben filozófiai gondolatainak népszerű kifejtését a "Beszéd a pozitív szellemről" címmel írta meg. A Comte által kialakított nevelésfelfogás történetfilozófiai alapvetése a "három stádium törvénye" ismeretében érthető meg a legteljesebben. Az európai gondolkodás fejlődését három stádiumra - fejlődési szakaszra - osztotta:
- Az első az animizmus, mindent a szellemi erőkkel akar magyarázni, ebből jön létre a politeizmus, amely minden fontosabb természeti-társadalmi jelenséget isteni tevékenységnek tulajdonít, végül a monoteizmus, amely már csak egyetlen, legfőbb lényt ismer el.
- A második - metafizikai - szakaszban megszűnik a természetfeletti isteni lényre történő hivatkozás, helyébe a különböző e világi jelenségek, erők, mint absztrakt tényezők lépnek fel. Itt is érvényesül az egységes magyarázatra való törekvés, a sokféleség egyetlen őselvből történő levezetése.
- A harmadik - pozitív - szakaszban az emberi szellem, miután felismerte a teológiai és metafizikai spekuláció haszontalanságát, a megfigyelés és értelem segítségével törekszik a tények egymásutániságán, hasonlóságán alapuló törvények felismerésére. Elsődleges feladat az előrelátás. A magyarázatot a törvényekre való hivatkozással korlátozza, ennek alapján a világot egyetlen elmélet alapján szeretné értelmezni.
Nézetei szerint az embereknek a világot saját tapasztalataik alapján kell megismerni. A "saját bőrükön" megtapasztalt dolgokat jobban tudják értékelni és feldolgozni.
Források: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pozitivizmus, http://hu.wikipedia.org/wiki/Auguste_Comte, http://magyar-irodalom.elte.hu/nevelestortenet/08.08.html
Én Karl Marx-ról gyűjtöttem még egy kis anyagot.
VálaszTörlésPoroszországhoz csatolt Rajna-vidéken, Trierben született, zsidó származású fölvilágosult-protestáns családban. Egyetemi tanulmányai, melyet eleinte Bonnban, majd Berlinben folytatott, kettős hatást közvetítettek a számára hiszen Eduard Gans előadásai a hegeli racionalizmusét, Friedrich Karl von Savigny előadásai a romantikáét erősítették. Marx eleinte a romantikát preferálja, verseiben Kant és Fichte idealizmusát dicsőíti Hegel úgymond földhözragadt realizmusával szemben. Azonban hamar a hegeli filozófia befolyása alá kerül. Kapcsolatba lép az ifjúhegeliánusokkal: Bruno Bauer és Arnold Ruge barátja lesz, együttműködik velük az irodalmi terén. Jénában megvédett doktori disszertációja során azonban arra a következtetésre jut, hogy Hegel megalkuvásai „magának az elvének az elégtelenségében vagy elégtelen megfogalmazásában” gyökereznek.
Én a pozitivizmus fogalma után olvasgattam. A pozitivizmust mint irányzatot elsőként Auguste Comte foglalta össze, Ez egy filozófiai irányzat, amely két időszakban, a 19. század végén és a 20. század elején volt jellemző az európai filozófiában. Ezen irányzatokban közösnek tekinthető a filozófia tudományos jellegű, racionális megközelítése és a tudomány pozitív szerepének hangsúlyozása az életünk javításában. Alapvetően a fejlődő polgárság nézete, ezért liberális szemléletnek tekintjük. Ebben a szemléletben egyesül a felvilágosodás racionalizmusa és a hegeli dialektika, de főleg a ténytiszteletre épül. Az eszme szerint nincsen szükség gyors átalakulásra, a változásokat csak az emberek közvetlen tapasztalata segítheti elő. Az embert természeti lényként fogja fel, nem társadalmi lényként, továbbá kimondja, hogy az embernek nincsen szabad akarata, tehát nem dönthet saját belátása szerint. A 20. század elején úy gondolták, hogy a pozitivizmus azon 19.században keletkezett filozófiai irányzat, amely szerint a tudomány feladata pusztán a jelenségek leírása és rendszerezése, nem pedig magyarázata.
VálaszTörlésÉn Karl Marx társadalmi osztályelméletének, illetve az osztályharcnak néztem utána.
VálaszTörlésMegtudtam, hogy az osztály kifejezés a 18. században valójában a vagyont, jövedelmet "jelentette". Karl Marxnak nem állt szándékában bizonyítani a bizonyos társadalmi osztályok létezését, ugyanis azok már akkoriban bizonyítva voltak hála a történészeknek, közgazdászoknak, és utópista szocialista teoretikusoknak. A korábbi elméleteket Marx tovább tanulmányozta, megalapítva ezzel korának osztályelméletét, mely egyenlő volt a kommunizmus forradalmának elméletével.
Az osztályharcról Karl Marx így ír a Kommunista Kiáltványban: "Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött. … A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket. A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szemben álló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra." Mindez számomra nagyon jól megmagyarázza az adott fogalmat(osztályharc). Azt is megtudtam, hogy Marx különböző történelmi írásaiban elemezte az osztályokat, csoportokat, valamint azok helyzetét, és kimutatta, hogy miért és miképpen politikai harcok ezek az osztálykülönbségek.
Én a materializmus jelentése után kutakodtam:
VálaszTörlésA filozófia alapvető kérdésére adott azon válasz, amely az anyagot tartja elsődlegesnek és ehhez képest a tudatot másodlagosnak. A materializmus tehát az embernek azt a természetes meggyőződését önti formába, amely csak a reális világot fogadja el egyetlen valóságos világnak és tagadja, hogy e világon kívül létezne egy sohasem észlelt szellemi lény (isten). Ebből következik, hogy a materializmus nem azonos egy rossz értelemben vett anyagiassággal: a valóságos világ fontos részének tartja az eszméket is. Több évezredes fejlődése során a materializmus három fő formája alakult ki: az ókori ösztönös v. naiv materializmus, a XVII. sz.-i mechanikus materializmus és a XIX. sz. közepén keletkezett dialektikus materializmus. A materializmus első két típusa még számos kérdést nem tudott helyesen megoldani, s ez történelmileg indokolttá tette az idealizmus párhuzamos létezését.
Én Max Weber megértő szociológiájának,valamint ideáltípusainak néztem utána.
VálaszTörlésMax Weber megértő szociológiájának, valamint ideáltípusainak néztem utána. Max Weberre a heidelbergi- kör jeles tanáraként, valamint a szociológia egyik alapító atyjaként tekintünk.
A szociológia fogalma mögé azt gondolja, hogy maga a szociológia egy tudományként értelmezendő, amely a társadalmi cselekvés értelmezésére, valamint megértésére, és az ezen keresztül történő cselekvés menetére és hatásai okainak magyarázatára törekszik. Véleménye szerint a szociológia alapja a már sokszor hangoztatott cselekvés. A szociológia típusfogalmakat alkot és a történés általános szabályait kutatja.
Maga a megértő szociológia tanelméletei szerint, egy társadalmi cselekvés bizonyos tények megléte során várhatón fog végbemenni, ami a cselekvés tipikus motívumaiból tipikusnak mondható, tehát tipikus esélyei vannak. A szociológia úgymond típusfogalmakat alkot. Az ideáltípusokból kiindulva lehet a jelenségeket szociológiai fogalmak alkalmazásai esetén tárgyalni. Vagyis, ha a szociológia „tipikus” esetekről beszél, akkor azon ideáltípust ért, ami csakugyan lehet racionális és irracionális, de mindig értelmi adekvátság követelményének megfelelően van vizsgálva az adott alany. Az ideáltípusnak arra van szüksége a szociológiában,hogy reális mindenféle érzések, indulatok, tévedések által befolyásolt cselekvést a racionális viselkedés esetén várható folyamattól való eltérésként érthessünk meg.
Az órán elhangzott szociáldarwinizmus fogalmának és társadalmának néztem utána. A szociáldarwinizmus olyan elmélet, amely szerint Darwin elgondolásai kiterjeszthetőek a társadalomra is. A fogalom egy amerikai történésznek, Richard Hofstadter-nek köszönhető. A kifejezést elsősorban a kritikusai használják. A szociáldarwinizmust eredetileg Charles Darwin természetes kiválasztódás általi evolúciós elméletének értelmezését jelöli, de a fogalmat sokszor alkalmazzák olyan elképzelésekre, amelyek megelőzték Darwin elméletét. Az egyének, csoportok és nemzetek közötti verseny hajtja legfőképp a társadalmi evolúciót. Sok ember szerint a szociáldarwinizmus támogatja a rasszizmust, amelyek kifejezetten ellentmondanak Darwin gondolatmenetének. Néhány tudós szerint a szociáldarwinizmus konstruált fogalom, hiszen Darwin eredetileg felfedezései jelentős részét szerette volna a társadalom területére is alkalmazni. A szociáldarwinizmus része a nácizmusnak és a Holokausztnak egyaránt. Darwin szerint a véletlen változásoknak nagy szerepe van. Kelemen Kriszta
VálaszTörlés