Az óra témái:
- A szociológia jelentése
- A szociológiai szemléletmód, emberkép, megközelítések
- A szociológia kialakulása
- A humántudományok kialakulásának folyamata
- Az iparosodás és a felvilágosodás hatásai
- társadalom fogalmának megváltozása
- Ember, mint homme, citoyen és bourgeois
- család jelentésének átalakulása, otthon és munka elválasztása
Én ma a választással kapcsolatban olvasgattam kicsit és azt tudtam meg, hogy a mostani választás alkalmával Magyarországon 147 új párt alakult (sok csak anyagi okok miatt) és ezek a pártok akár tízmilliós nagyságrendben tudnak lehívni pénzeket. Azt írják, hogy szigorúan el kell számolniuk a MÁK-nak mindennel, hogy milyen kampányra, szerveződésre költenek... ami persze vagy igaz, vagy nem.:) de ha így is lenne, akkor is rengeteg pénzről van szó, amit megint csak felesleges dolgokra pazarolnak el.
VálaszTörlésSzerintem ezeknek a kampányoknak a 90%-a tök fölösleges,mert általában ezek nélkül is mindenki eldönti,hogy hova akar szavazni, nem beszélve arról,hogy valóban rengeteg pénzzel járnak, amit sokkal jobban is fel lehetne használni. A másik dolog pedig az,hogy a politikusok jóformán nem hoznak hasznot az országnak és mégis szórják a pénzt ilyesmire.
TörlésTeljesen egyetértek az előttem szólókkal, és az a legbosszantóbb a rengeteg kidobott pénz mellett az, hogy nem is a saját pártjuk mellett kampányolnak és népszerűsítik, hanem a másik oldal lehúzása, megalázása a fő cél, ami úgy gondolom, hogy nem mutat jó példát az emberek számára. Az államnak példát kéne mutatnia és a társadalmat megfelelően irányítani és nem a másikat becsmérelni.
TörlésEngem a következő téma érdekelne: Társadalmilag megkülönböztető övezetek. Gondolok itt a gettóra, kertvárosra, az olyan lakóhelyekre, ahol a társadalom felső része él. Mi jellemző rájuk, és van -e valami hasonlóság a különböző területek között?
VálaszTörlésMa ezek a ‘kemény’ gettók nem léteznek, és talán ésszerű lenne elhagyni a kifejezést, mintsem adni neki egy új jelentést. Zavaros módon használjuk olyan problémákra amik nem eléggé világosak.
TörlésMinden emberi lény különböző "nyomástól" szenvedhet, barátoktól, családtól, kollégáktól, politikai és vallási hatóságoktól, nem utolsó sorban a létszükségletek alapvető tényétől, valamint egyéb dolgok szükségletétől amik egy jelentőségteljes élethez elengedhetetlenek. Bár azok az emberek, akik ‘gettókban’ élnek általában alacsonyabb iskolázottsággal és keresettel rendelkeznek, ez nem jelenti azt, hogy nincs szabad választásuk azzal kapcsolatban, hogy hol éljenek. A „nyomás” elvonatkoztat attól, hogy mi is egy modern, mai gettó igazából.
A modern, mai gettókat nem lehet definiálni a szigorúan etnikai terület fogalmával, vagy a kisebb átlagkeresettel. A bűnözés általában magasabb egy gettó területén, de a bűnözésnél fontosabb a terület törvényeinek fenntartásához való hozzáállás: Azok az emberek akik maguk nem bűnözők, semmit nem tesznek a bűnözés megállítására.
Szerintem igenis léteznek "kemény" gettók,ahol a bűnözéshez a
Törlésgyilkosság is hozzá tartozik. Magyarországon ezek általában nem magyar
lakta városrészek. A lakosok pedig nem merik és nem is tudják
megállítani a romlást,ahogy a rendőrség se nagyon tesz semmit.
Személyes tapasztalataim is azt mutatják, hogy mindenki hagyja úgy
ahogy van és megpróbál megélni amelett,hogy bármikor
kirabolhatják,akár közel lakik a gettóhoz,akár nem. Előfordulhat bármelyik városrészen bűnözés, iskolázott emberek is elkövethetnek bűntetendő dolgokat.
Térbeli, szociális és etnikai hátrányoknak olyan erős kombinációja jött létre, ami a jelenlegi viszonyok között csaknem lehetetlenné tesz mindenfajta kitörést az ingatlanárak hatalmas különbsége miatt szinte lehetetlenné vált az, hogy a gettósodó településeken rekedt családok elköltözéssel javítsanak helyzetükön. Ráadásul a térbeli hátrányok
Törléskülönösen súlyos változata van kialakulófélben, amely már nemcsak az aprófalvakat,
hanem - elsősorban az ország keleti, északkeleti és délnyugati peremén nagyobb falvakat, sőt egyes kisebb városokat is hátrányosan érint.
Én az etnográfiáról és az etnológiáról olvastam, hogy letisztuljon a kép előttem.
VálaszTörlésAz etnográfia a néprajz tudománya, az etnológia pedig a néptudomány; a néprajzi elemeket összehasonlító és az összefüggéseket feltáró tudományág.
Végül tömören :
Az etnográfia egy olyan kutatási folyamat, ami a megértés antropológiai és szociológiai hagyományain alapul, és ami a kutatót a tanulmányozott kutatási környezetbe helyezi. Az első kézből származó megfigyeléseken, az emberek életében való részvételen keresztül (az eljárást kulturális beépülés néven is ismerik), mélyebb képet nyerhetünk az egyénekről és kulturális hitrendszerükről. Az etnográfia többet jelent egyszerű megfigyelésnél, magába foglalja az emberek életében és kultúrájában való közvetlen részvételt is.
Az etnográfia leírja a viselkedéseket, értékeket, hitet és gyakorlatokat, melyek az adott kulturális környezetben jellemzik a résztvevőket. Ez azért fontos, mert a kultúra/érték stb. viszonya előfeltétele a “valódi” etnográfiának. Meg kell határoznunk, majd megértenünk a szabályokat, azok szimbolikáját és jelentőségét a válaszadók világában.
Ami engem elgondolkoztatott, az az, hogy a felvilágosodás, az iparosodás - többlettermelés ellenére sokaknak nem változott az élethelyzete, eltelt több évszázad és még a mai napig jelen vannak a világban a feltűnő egyenlőtlenségek, hiszen ma már a legtöbb ember próbál mindenből hasznot húzni. Az, hogy például Afrikában vagy bárhol máshol javuljon a gyermekek helyzete létrejöttek szervezetek de ez sajnos nem elég, bőven van még mit tenni az ügy érdekében.
VálaszTörlésÉn csak az afrikai helyzethez szeretnék hozzászólni. Ahhoz,hogy az ő életszínvonalukon segíteni lehessen ahhoz nem pénzt,meg minden fölösleges cuccot kéne nekik küldeni,hanem megfelelő oktatást kéne kialakítani.
TörlésEz a téma engem is sokat gondolkoztatott. Szerintem egyre rosszabb a helyzet MO.-n :( A sok kivándorlás is ennek köszönhető. Én abból indulok ki, hogy akik ki mennek nem fognak visszajönni, és valamilyen szintem meg is értem. Jobb kint a megélhetés, és persze nem hiába "küzd" a pénzért, meg is fizetik nekik amit csinálnak. Az országunk nagyon le akarja csökkenteni a kivándorlók számát, de sajnos ezt olyan törvényekkel csinálják, ami nem fog hatni a fiatalokra. Szerintem ez az ország már annyira el van rontva hogy mindegy ki ül a "trónon", nem lesz jobb. Ahhoz hogy ez a helyzet javuljon, nagyon sokat kellene változtatni. Konyhás Eszter
TörlésÉn a mai nap folyamán eléggé elgondolkodtam a család fogalmán,hogy mit jelentett régen és most.. Végig gondoltam saját tapasztalataimat és azt amit látok manapság ismerősök körében,vagy akár ha sétálok az utcán és el kapok egy-egy mondatot a mellettem elhaladó pároktól,családoktól. A család szóról nekem elsősorban a szeretet,a tisztelet jut eszembe és az hogy odafigyelünk egymásra,segítünk egymásnak. Sajnos nagyon sok szülő elég rossz példát mutat a gyerekeiknek,hiszen a TISZTELET (ami szerintem a legfontosabb egy kapcsolatban,családban) hamar elvész,mert manapság én azt látom hogy nem veszik az emberek az energiát hogy ezt megtartsák,nagyon nehéz én is tapasztalom de nem lehetetlen. Továbbá a gyerekek is ezt a "tiszteletlenséget" fogják tovább vinni majd a saját családjukba hiszen ezt hallották otthon is(stílust ahogy "anya-apa" beszél egymással"). Természetesen ettől még elméletileg meg van a család,de ha az értelmét nézzük akkor véleményem szerint már nem teljesen. Amint látszik én a tiszteletre tettem a hangsúlyt mert ha az elvész akkor az egésznek nincs értelme szerintem.
VálaszTörlésSzerintem ez a megállapítás nem csupán a családokra, hanem általánosságban az emberi kapcsolatokra is kivetíthető. A tisztelet, az udvariasság, a jó modor úgymond "nem divat" manapság (óvodáskorú gyerekektől olyan káromkodásokat hallok, hogy a fülem ketté áll), ebben a felgyorsult világban képtelenek vagyunk odafigyelni egymásra, állandóan kapkodunk, szaladunk, hogy ne késsünk el innen-onnan... Talán minden akkor romlott el, amikor az idő kulcsfontosságúvá vált az életünkben. Szükség van rá, persze, hiszen szabályosságot, keretet ad a mindennapoknak, viszont a megállás nélküli rohanás, a határidők sok esetben ingerlékennyé, idegessé tehetnek. És az ingerlékeny, ideges, káromkodós szülőknek bizony ingerlékeny, ideges, káromkodós gyerekeik lesznek. Ördögi kör ez.
TörlésÉn is úgy gondolom hogy manapság, az emberi kapcsolatok, nagyon nagyon felszínesek, és sajnos a családon belül is. Míg régebben mondjuk, a másik utcában élők is ismerték egymást és mindenről elbeszélgettek, a addig ma a mellettük levő szomszédról alig, tudnak, valamit, vagy az is lehet hogy köszönő viszonyban sincsenek. :(
TörlésÉn is egyetértek az előttem szólókkal, de szerintem a szeretet a tisztelet előtt kell, hogy elhelyezkedjen egy család életében! Véleményem szerint annak nagyobb az összetartó ereje, mint a tiszteletnek! Persze, ez utóbbi is fontos, és valóban nagyon rossz, hogy a családok jó részében már "kihalt", de csak a tisztelet jelenlétével nem alakulhat ki egy békés, meghitt, családi élet a szeretet nélkül. És magáról a családról: ma már az együtt élő, gyermekes párokat is családnak nevezik. Ez régen nem így volt szerintem! Szükséges volt, hogy először házasságot kössenek, és úgy vállaljanak gyereket, vagy legalább a gyermek születése után azért megtörténjen ez a szertartás...
TörlésNemrég volt szó a hírekben arról, hogy a kormány célja, hogy azoknak, akik élettársi kapcsolatban vannak egymással, van közös gyermekük, valamint legalább 1 éve élnek együtt, ugyanolyan lehetőségük lesz igénybe venni a családi adókedvezményt, mint azoknak, akik házasságban élnek. Én úgy tartom jónak, ha egy gyermek olyan családban él, ahol a szülők házastársak, nem pedig élettársak. Persze egyik gyermek sem tehet róla, hogy „mibe születik bele”, nem lehet különbséget tenni a gyerekek között, őket is megilletik azok a juttatások, mint a hagyományos értelembe vett családok gyermekeit, ezért nem szenvedhetnek hiányt. Azonban mégse lenne jó, ha az emberek ennek köszönhetően még inkább kedvet kapnának az élettársi kapcsolathoz.
TörlésA mai nap témája egyik óránkon a megcsalás volt, szerintem ez ha már házasságról van szó, nagy mértékben érinti a családot is. Manapság már messze nincs akkora összetartás a családokon belül ( gondolok most unokatestvérekre, nagyszülőkre, testvérekre.) Az idősebb családtagok már nem függnek a szülőktől, főleg nem akkor ha már nekik is saját családjuk van, így nem minden nagy szülinapozáson, karácsonyozáson vesznek már részt. Ezt az én családomban tapasztaltam a leginkább. Az idősebb tagok mint a nagymama és a nagypapa nagyon is igénylik azt a régi jól megszokott vasárnapi több 10 fős ebédelést, talán nekik még az együtt élés sem lenne fura. Azonban igaz hogy az ő gyerekeik ebben nőttek fel, de ahogy változott a világ így ők is egyre inkább eltávolodtak ezektől a közös szokásoktól. És akkor itt kanyarodnék vissza az első mondatomra.
TörlésA házasság kötés napjainkban már csöppet sem annyira szent és sérthetetlen, becsben tartott dolog, mint nagyszüleink idejében volt. Bizonyos dolgoknak az idő előrehaladtával változni kell, de én így gondolom pont ez az a dolog, aminek sosem szabadna változnia. Két ember kapcsolata legyen a 21. században is ugyan olyan tiszteletteljes, bensőséges és igaz, mint mondjuk az 80 éve volt.
Azzal én is maximálisan egyetértek, hogy a házasság kötés, már ha az ember erre adja a fejét, legyen szent és sérthetetlen és olyan döntés legyen ez két ember között, ami nem egyik hétről a másikra dől el, hanem alapos megfontolás után. Először ismerje meg egymást az a két ember, lakjon együtt, ugyebár lakva ismerjük meg a másikat. Úgy gondolom ez nem egy verseny. Lehet én vagyok maradi, de ha az ember párt választ, akkor próbáljon egész életre választani. Nem azt mondom, hogy nem csúszhat hiba a gépezetbe. Ha a házasság nem működik, a két fél nem fér el egymással inkább a válás mellett érvelnék, minthogy megkeserítsék a saját illetve a másik fél életét.
TörlésA szokásokról még annyit, hogy nálunk abszolút működik a szombati illetve vasárnapi ebéd a nagyszülőkkel, sőt a szülinapozások, névnapozások, karácsonyozások is. Ha családom lesz ezt az értéket megpróbálom mindenképp tovább vinni, mert nagyon fontosnak tartom!
Teljesen egyet értek az előttem szólókkal. Számomra a házasság egy olyan kötelék, ami elválaszthatatlan és a fő éltetője az egymás iránti szeretet, bizalom, tisztelet, és véleményem szerint ebbe nem fér bele a megcsalás. Hiába beszéltünk a genetikáról, úgy gondolom, hogy ha két ember szereti, tiszteli egymást, akkor nem tudja azt mondani a másiknak, hogy „csalj meg nyugodtan, ez a genetikai kódolásunk”. Főleg nem tudom elképzelni, hogy egy gyermek egy ilyen családba nőjön bele. Milyen családképe lenne? Szerintem az vállaljon gyereket, aki ki tud tartani a másik mellett, hiszen a gyermekünk mellett is "ki kell tartani". Nem beszélve arról, hogy a gyermeknek is az a legjobb, ha együtt van a család, és a szülei szeretik, tisztelik egymást, így ő is jó példát lát, egy igazi családot.
TörlésUgyanez a véleményem. A házasság és a gyermekvállalás két felnőtt ember életre szóló felelősségteljes döntése.Nem lehet divatból, különböző mondvacsinált indokokkal elkötelezni magunkat: ketyeg a biológiai órám..., a barátaim már mind házasok...., hogy aztán majd ha mégsem tetszik elválunk. Minden kapcsolatban vannak problémák, amiket közösen kell megoldani. Nem elmenekülni kell ezek elől, hanem együtt szembeszállni ellenük. A gyerekeknek sem válik kárára szerintem, ha azt látják, hogy a szüleik egymást segítve és nem eltiporva, megalázva próbálnak úrrá lenni a helyzeten. Lehet, hogy ugyanez a gyermek felnőve ugyanígy, ugyanezt a mintát tovább adva fogja a saját családjában a nehézségeket megoldani, hiszen előtte van már a minta.
TörlésA mai felgyorsult világban az emberek gyakran elmennek egymás mellet és sokszor csak a saját érdekeiket nézik. Például nem foglalkoznak azzal, hogy fellöknek-e valakit miközben leszállnak a villamosról. Ezért úgy gondolom, hogy nagyobb figyelmet kéne tulajdonítani a tiszteletnek. Ezt persze a gyermekek legfőképpen otthon a családjukban tanulhatják meg, de sokszor szerintem nem foglalkoznak annyit a gyerekekkel a szülők, amennyit kéne. A házasságról nekem is az a véleményem, ha már ez megköttetett, akkor az legyen életre szóló. Bízzunk meg egymásban, tiszteljük egymást, továbbá feltétel nélkül szeressük a párunkat.
TörlésÉn szintén a család jelentésének átalakulásán gondolkodtam el hasonlóan az előttem szólókkal. A család szerepe megváltozott az utóbbi időkben. Régebben a családtagoknak több idejük volt egymásra, manapság egyre kevesebb időnk jut a családtagjainkra, mert az otthont és a munkát nem lehet teljesen szétválasztani. Egyre többen kényszerülnek a munkájukat hazavinni vagy a munkahelyen szerzett sérelmeket. A családtagoknak egyre több munkahelyi és ebből kialakuló problémával kell megküzdeniük. A szoros értelemben vett otthon szó már csak ritka esetekben van jelen, az otthonnak a nyugalmat, békességet kellene sugároznia, azonban az, hogy a legtöbb esetben nem lehetséges elválasztani az otthont és a munkát rányomja bélyegét az otthoni idillre.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésTeljesen egyetértek Bettivel! Egyrészt sokkal több időt töltenek az emberek a munkahelyükön, másrészt sok foglalkozásnál előfordul, hogy otthon is folyatni kell a munkát. Ebből kifolyólag a szülők sokkal kevesebb időt tudnak gyermekeikre fordítani és sokszor még abba a kevés időben is sok feszültség szorul a munkahelyi konfliktusok, a stressz és a túlhajszoltság miatt. Ami viszont elgondolkodtató, hogy hosszú távon ez hova fog vezetni a társadalom és a felnövekvő nemzedékek szempontjából? Vajon megéri ennyit dolgozni és lazítani a családi kötelékeken miatta?....
TörlésSokszor pedig azt is látni manapság, hogy teljesen felcserélődnek a szerepek a családban. Az anyuka minék előbb visszamegy dolgozni a szülés után és az apuka marad otthon a gyerekkel, mert az anyukának több a fizetése és így jobban "megéri" a családnak.
A családdal, gyermekvállalással kapcsolatos gondolataim hasonlóak az előző válaszokhoz.Nagyon szomorú, hogy a mai világban választanunk kell a gyermekvállalás és a tisztességes megélhetés között. Hiába vannak a hangzatos munkahelyteremtő és munkahelymegőrző programok, lásd GYED extra, Munka kisgyermekkel program, részmunkaidős foglalkoztatás... Ezek csak szavak. Ha véletlenül sikerül is az anyukának munkába állnia, mi lesz a gyerekekkel? Ki segít a háztartásban, a nevelésben? Reggel rohanás: el ne késs!! Délután rohanás: jaj szegény gyerek már vége az ügyeletnek is az oviban/iskolában.Aki mögött nincs népes nagyszülői és rokoni tábor, az vagy feladja a munkáját a gyerekei érdekében, vagy feladja a gyereknevelést a munkája és a család megélhetése érdekében. És ezek a kormányzati megoldás kísérletek a családok érdekében ráadásul kimerülnek az anyákkal kapcsolatos próbálkozásokban, de arra nem születnek megoldási lehetőségek, hogy ha már egy család egykeresős lesz, pontosan a gyerekek érdekében, legalább a férj munkahelyét védjék kormányzati intézkedésekkel, ne kerüljenek a családok lehetetlen helyzetbe amiatt, hogy gyermeket mertek vállalni és tisztességesen, tisztességben, szeretetben szeretnék felnevelni a ,,jövő generációt". És ezekkel a problémákkal már az első gyermek megszületésével szembesül az ember. Hogyan is várják el, hogy minél többen vállalják a nagycsaládot és ezzel együtt a szinte biztosan bekövetkező életszínvonal csökkenést?
TörlésÉn ma olvastam ezzel kapcsolatban egy cikket. Kövér László nyilatkozta azt, hogy a családok jelentik a jövő zálogait és támogatni kell a gyermekvállalókat. Ezzel egyett is értek. Főként, hogy most tanultuk, mennyivel csökkent az utóbbi években Magyarország népessége.Csak az a baj, hogy állandóan beszélnek róla, de lépéseket nem tesznek ennek érdekében. Illetve, hogy ha valaki szülési szabadságra megy, 80-90%, hogy az állása utána már nem is lesz meg. Szerintem, ha több bölcsöde lenne, és munkahely a szülőknek, teljesen megoldható lenne, hogy ne kelljen otthon maradnia az anyának. De persze, egyik cég sem garantálja, hogy visszamehet dolgozni. Ez, hogy haza viszik a munkát,munkahely és munkatípus függő . Szerintem inkább fáradtak mire hazaérnek, ezért csak leülnek a TV elé és azt bámulják, ahelyett, hogy beszélgetnének vagy játszanának a gyerekkel. Nekem ez nem tetszik, mert ehhez szokik hozzá a gyerek, ez lesz számára a követendő példa. Illetve sok családnál nincs közös étkezés. Nálunk minden napos dolog volt, hogy este együtt ültünk az asztalhoz és vacsora közben mindenki elmondhatta mi történt vele az nap, mi várható az iskolában, munkahelyen stb. Ezek minőségi idők egy család életében, és könnyen kivitelezthető, még akár általános iskola 7 osztályáig. De szerintem, ha ezt beveszik a napi rutinba, akkor már megszokássá válik, nálunk ez máig így van. Meg szervezés kérdése is, anyukám kisebb koromban és most is 12 órában dolgozik, mellette háztastást vezet és mégis mindig marad/maradt ideje rám is. Bár egyetértek a Zitával, hogy óriási segítség, ha van nagyszülő, vagy egy kedves szomszéd a közelben, mert egyedül ezt kivitelezni igazi kihívás. A munkahelyi sterssz, konfliktus viszont tényleg káros lehet. Állandóan hallani, hogy mindenféle stressz oldó ötletekkel állnak elő. De kinek van rá ideje és pénze, a munka és a család mellett??? Ráadásul nem csak a szülő az aki kevés idővel rendelkezik, hanem már egy iskolás gyereknek is annyi tennivalója van az iskola után, hogy ha mindent megcsinál alig marad ideje bármi másra. Ilyenkor már tényleg nehézkes dolog, hogy a családtagok minőségi időt tudjanak eltölteni egymással.
TörlésA mai napon azon gondolkoztam el, hogy hol is lehet jobban élni kisvárosban, vidéken vagy épp a fővárosban. Jó néhány cikket bejegyzést olvastam ezzel a témával kapcsolatosan, de még most se tudnám határozottan kijelenteni, hogy igen is a fővárosban, Budapesten sokkal jobb élni, mint vidéken. Volt szerencsém mind a két helyzetet megtapasztalni, mai napig ingázok a főváros és egy kis település között. Ezen a témán belül kiválasztottam egy kisebb témakört, mégpedig a fizetés átlagos nagyságát. Egy 1,5 éves cikk szerint a fővárosban bruttó 263 ezer forint volt a fizetés átlagos nagysága, míg Nógrád megyében a legalacsonyabb bérek kerülnek kiosztásra, átlagosan 150 ezer forint. A cikk szerint Komárom-Esztergom megyében, Győr-Moson-Sopron megyében és Fejér megyében lépik át átlagosan a bruttó 200 ezer forintot. Még mindig azt tartják számon, hogy a nagyvállalatok mindenhol jobban fizetik meg a munkavállalóikat. Természetesen ezek a számok azóta már változtak, de erősen elgondolkodtató az egész téma, hogy ha majd rendszeresen dolgozó ember leszek/leszünk akkor hol is érdemesebb elhelyezkednünk a munkánkban. (természetesen ez valamilyen szinten a végzettségünktől is függ)
VálaszTörlésEgyetértek Ivettel, és azt gondolom, hogy nemcsak a fizetésekkel van probléma, hanem magával a munkahelyek számával is, és nemcsak vidéken, hanem Budapesten is. Olyan gyárak zárnak be, munkahelyek szűnnek meg országszerte, amelyek több száz vagy akár ezer ember számára jelentett biztos megélhetést, és ezek egyik napról a másikra elvesznek. Ezek az emberek vagy a fővárosban próbálnak munkát találni, vagy más lehetőség híján külföldre mennek. A fiatalokat nincs ami motiválná, hiszen azt látják, hogy szüleik is elveszítik munkájukat, ezért számukra végképp nincs lehetőség. Egyre többen próbálnak külföldön új életet kezdeni, és végleg le is telepednek. Ezért a friss diplomások, és a képzett szakemberek külföldön kamatoztatják tudásukat, és nem a saját országukban. Fáczán Dóra
TörlésSzerintem manapság az otthon és a munka különválasztása sok családban problémát okoz. Társadalmunkban elterjedt negatív tendencia, hogy a családok egyre magasabb igényeket akarnak kielégíteni, és mindent megtenni a gyermekükért, a későbbi boldogulásukért. Ehhez egyre többet kell dolgozni mindekét szülőnek, és egyre több időt kell szánni a munkára. A problémát az okozza, hogy nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt, hogy mennyi időt töltenek a munkahelyen, és mennyit otthon, szigorúan a családdal. Sokan már otthon vannak, és elméletben a családjukkal foglalkoznak, közben mégis az egész napos stressz és különféle hatások befolyása alatt állnak. Gyakran feszültek és fáradtak estére a szülők. A munakahelyi terheket nem tudják letenni, mire hazaérnek, hanem megterhelik vele a családi életüket is. Így az időt, amit egymással és a gyerekeikkel töltenek, nem tudják olyan minőségben eltölteni, mint szeretnék.
VálaszTörlésA megoldást szerintem az jelenthetné, ha a társadalom más szemszögből tudná nézni a világot, és nem a tárgyakat és anyagi javakat helyezné előtérbe, hanem igyekezne a gyermekeket, fiatalokat szeretetben, összetartó, meleg légkörben erkölcsösségre, őszinteségre és kitartásra tanítva felnevelni. Sokan egész életükben a gyerekeikért dolgoznak, hogy nekik mindenük meglegyen, és mire elérik amit akartak, más nincs lehetőségük együtt örülni neki.A legfontosabbat, saját magukat, idejüket, és figyelmüket nem adják meg gyermekeiknek. Ez a hiány felnőttként már nem pótolható, hiszen a legfontosabb alap hiányzik az életükhöz.
Igen, elég szomorú, hogy a felgyorsult világ mennyi káros hatással van a családok életére. A felnőttek életmódjának felborult egyensúlya nem teszi lehetővé, hogy elegendő figyelmet fordítsanak a gyerekekre, mely fontos lenne az egészséges fejlődésükhöz. Mivel a gyerekek azt másolják, amit a felnőtteknél megfigyelnek, ők is állandó rohanásba kerülnek. Idejük egyre kevesebb és ez által értékesebb is. Állandóan fel vannak villanyozva, félnek attól, hogy lekésnek valamiről.. Egyidejűleg használják a TV-t, számítógépet, rádiót és egyéb digitális eszközöket. A média és technika rányomja bélyegét a tapasztalásokra. Új "dimenziót" nyitnak meg és így a gyerekek olyan kérdésre is választ kapnak,amit sose tettek fel. A mai világban felnőtt gyerekek sokat tudnak, de keveset értenek. Egyre kevesebb a lehetőségük a világ közvetlen megismerésére. Ezt a funkciót szerintem a családnak kellene betöltenie.
VálaszTörlésÉn ma azon gondolkodtam el, hogy a szülői példa mennyire más, mint amikor én voltam kisgyermek.
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, hogy a gyerekek legyenek gyerekek. Játszanak, fogócskázzanak, hintázzanak, homokozzanak... Én egy családnál dolgozom, ahol 2 kisgyerekre vigyázom ( egy 1,5 éves kisfiúra és egy 3,5 éves kislányra), ahol magam is megtapasztaltam és naponta megtapasztalom, hogy mennyire hatással van a felnőtt példa a gyermekekre, mennyivel hamarabb kezdik el használni a digitális eszközöket, mennyivel hamarabb kezdik el a nyelvtanulást. Ma már azt látom, hogy a gyereknek minél több dologban jobbnak és jobbnak kell lennie. A szülők azért dolgoznak, hogy a legjobb óvodákba, iskolákba, gimnáziumokba, egyetemekre írathassák be gyermekeiket. Sajnos közben elfelejtik, hogy a gyermeknek első sorban a szülői szeretet és törődés a legfontosabb, nem az, hogy már az óvodában perfektül beszéljen angolul.
Én fontosnak tartom, hogy egy gyermek gyermek lehessen!
Törlésnem baj, ha ismerkedik a nyelvekkel, a digitális világgal a technikával, de szerintem nagyon fontos, hogy játszva tanuljon, valamint, hogy ne állítsunk túl nagy követelményeket vele szemben. A folytonos bizonyítási vágy, az esetleges kudarcok valószínűleg nem egy kiegyensúlyozott felnőttkorba vezetnek...
Arra gondoltam, hogy a családképről írnék. Nagyon érdekesnek találom a régi hagyományokat, normákat, de még inkább a mögöttük rejlő okokat. A klasszikus értelemben vett egykori családok jóval szigorúbb keretek között élték a mindennapjaikat, legalább is mindenhonnan erről hallani. Viszont szeretnék egy személyes ellenpéldával élni, a családomban ugyanis ha felelevenednek a régi idők, akkor sem hallani a vasszigorról. Furcsa abba bele gondolni, hogy falun, sok évtizeddel ezelőtt, a modern technikai vívmányok előtt is bizony lehetett felszabadult és boldog az élet. Nem minden szülő volt szigorú vagy fegyelmezte erőszakosan a gyerekeit. Nem ez az, amitől "ember lett belőlük". Azt gondolnánk, hogy aki évtizedekkel ezelőtt volt gyerek, teljes mértékben máshogyan élt, gondolkodott, mint mi. Az igazság viszont szerintem az, hogy ez is ember és családfüggő. Én ennek a témának a kapcsán is kizárnám az általánosítást. A nehezebb körülmények és nagyobb problémák szerintem csak összébb kovácsolták az embereket. Legalábbis szeretném ezt hinni.
VálaszTörlésA minap a buszon felfigyeltem egy családra. Apuka, anyuka és egy kisfiú babakocsiban ( 2 év körüli ). Az Anyuka érdektelenül ült, a gyermekére nem figyelt, a telefonját passzívan nyomkodta. Az Apuka próbálta elcsendesíteni fiát. Majd csak "állt és bámult ki a fejéből". A fia figyelmének lekötésére az okos telefonját használta. Keresett rajta Neki egy videót. Majd a gyermek kezébe adta. Mintha csak ezt mondta volna: "Nesze, ezt nézd és maradj csöndben!" A fiú ezt teljesen természetesen nyugtázta. Lekötötte a figyelmét. Elcsendesedett egy darabig. Ezt a szituációt elnézve gondolkodtam el, hogy "Hová is fajul a világ?" Egy két éves gyermek érdeklődését egy okos telefonnal kötik le, ahelyett, hogy egy számára érdekes és figyelemfelkeltő játékot adtak volna a kezébe. Szerintem egy gyermek kezében legyen a "kis játéka". Gondolok itt egy babára, macira vagy bármilyen szerethető plüssre, rongyikára. Manapság egyes szülők inkább a saját elektronikai kütyüiket adják kezükbe. Lassan előbb találkoznak egy Ipad rajzolós programjával, mint egy papírral és színes ceruzával. Szerintem ennek nem így kéne történnie...
VálaszTörlésEgyetértek Anettal és én is úgy gondolom és látom a közvetlen környezetemben is, hogy a szülők elektromos eszközökkel próbálják lekötni a gyermekeiket és megoldani a problémákat. Ennek több oka van. Az egyik, hogy nagyon szegény a fantáziájuk a szülőknek és inkább megveszik a legmodernebb "kütyüt", amit a média reklámoz. Ezáltal "menőbbek" lesznek a környezetük számára is. A másik, hogy könnyebb odaadni és letudni a gyerek megnyugtatását vagy a vele történő játékot, foglalkozást egy telefonnal, számítógépes játékkal, tévé elé ültetéssel. Sajnos van egy tapasztalatom, ami a saját rokonságomban történt, a szülők karácsonyra a 4 éves kislánynak Ipad-ot vettek. A gyermek természetesen "örült" neki, mert az anya ötször megkérdezte "örülsz neki, boldog vagy?,Tudod, hogy az oviban még senkinek nincs ilyen!...". A következménye az lett, hogy az olvasni nem tudó kislány 3 hónap után tönkre tette a drága eszközt és nagy konfliktus lett a gyermek és a szülők között. Azt gondolom, hogy ilyen esetben a felnőttnek kéne magába néznie és nem a média nyomására játékot választani, hanem a gyereknek korának és fejlettségének legmegfelelőbbet nyújtani, és nem a gyermeket megszidni egy elrontott eszköz miatt.
TörlésTeljesen egyetértek veletek! Sőt, én is voltam már szemtanúja hasonló esetnek:
Törlésegy bevásárlóközpontban anyuka a manikűrben, a majd' 3 éves kislány pedig a babakocsiban ült, és Ipadon mesét nézett.
Vajon mi lesz ezekből a gyerekekből, ha a könyvből felolvasott esti mese helyett, folyton csak videókat néznek. Ha a szabad játékot, a játszás örömét felváltja az érintőképernyő maszatolása... Lesz fantáziája az ilyen gyereknek? Megtud majd oldani szociális konfliktusokat? Nem romlik el a szeme, ha már kiskorában is a képernyőt bújja?
A fentieket olvasva eszembe jutott egy "beszélgetés", amit egyik reggel a trolin hallottam úton az iskola felé. Ültem a trolin, felszállt apuka a kb. 4 éves kisfiával. Kisgyerek talált magának egy helyet az ablak mellett és leült. Gyerek elég beszédes kedvében volt, halandzsázott mindenfélét, dúdolt stb. Majd ez a szóváltás zajlott közöttük: Gyerek: "Apa! Ez a 9-es busz." Apuka: "Nem ez nem a 9-es busz, és ez nem is busz, hanem troli." Gy: "Akkor ez a 9-es troli." A: "Nem, olyan nincs is. De te nem is tudod még a számokat, inkább maradj már csendben!" Cseppet meglepett, az apuka reakciója. Ahelyett, hogy elmagyarázta volna, hogy éppen hányas trolin ülnek, keményen rászólt, hogy nyugodjon már le. Persze lehet, hogy épp valamiért rossz hangulatban volt, de akkor sem kellett volna így reagálni. És sajnos sok ilyennel találkozik az ember, sok ilyet hall. A szülők manapság egyre kevesebbet foglalkoznak gyermekeikkel, leültetik a TV elé és örülnek, ha nyugton van. Szomorú dolog, de egyre elterjedtebb, hogy a kisiskoláskorú gyermekek, sőt már óvódások is rendelkeznek okos telefonokkal, tabletekkel és mindenféle multifunkcionális eszközzel. Ezek az eszközök nem helyettesíthetik a játékot, illetve a szülői odafigyelést, törődést sem.
TörlésÉn tegnap olvastam, hogy a napokban megjelent a Fővárosi Szociális Kalauz idei tájékoztató füzete. A kiadvány összegzi a budapesti szociális ellátást érintő alapvető információkat, részletes tájékoztatást ad arról, hogy mely szervezetek, intézmények működnek a fővárosban a szociális ellátás személyes gondoskodást jelentő területén. Közli az intézmények elérhetőségeit valamint azt, hogy milyen segítséget tudnak adni a rászorulók problémáinak megoldásához. Szerintem ez nagyon hasznos dolog.
VálaszTörlésÉn a napokban arra a cikkre lettem figyelmes, mely a 18 éves Budapesten élő lányról, és az általa befogadott 81 éves hajléktalan hölgyről szólt. Manapság rengeteg utcára került emberrel találkozhatunk, forgalmasabb helyeken kéregetnek, vagy csak szerényen meghúzódva várják, hátha valaki megsegíti őket. A nehéz gazdasági helyzetben a társadalom bizonyos rétege hitel felvételére szorul. A 2000-es évek folyamán lehetőség nyílt a deviza alapú hitel felvételre, mely kedvezőbbnek tűnt a forint alapú hitelekkel szemben, és így sokan kényszerből, felelőtlenül vették fel a bizonyos összeget. Vannak akik reális hitel összeget vettek fel, azonban akadtak olyanok is, akik jövedelmükhöz képest jelentősebb összeghez jutottak, melyet a bank sem kellő körültekintéssel helyezett ki. Az árfolyam változás következtében rengeteg család került szorult helyzetbe, ugyanis a hitelt nem tudták törleszteni, így a lakás összegét nem tudták fizetni, majd az utcára kerültek. Ilyen helyzetbe került a cikkben említett idős asszony is, aki férje halála után egyedül nem volt képes tovább fizetni a havi törlesztőrészletet, s így az utcára került 76 évesen.
VálaszTörlésAz élethez való alapszükségletei nem teljesültek a hölgynek; tehát nem volt tápláléka, lakása, nem élt nyugodt, békés életet, állandó megvetésnek és elutasításnak volt kitéve. Úgy gondolom hitevesztett és reménytelen napokat, éveket élt.
Engem nagyon megindított a lány viselkedése, az hogy mennyire együttérző, gondoskodó, bátor, mely nem csak szavakban, hanem tettekben nyilvánult meg igazán. Újra visszaadta a hölgynek az emberekbe vetett bizalmát, reményét, és így biztonságban élheti az elkövetkezendő napjait. Minden tiszteletem a fiatal lánynak, aki ekkora lépést tudott tenni egy számára idegen felé.
Sándor Rita
Hasonló téma. A minap láttam egy képet a facebookon. Ez a kép két képből állt. A felső képen "sztárok" A Nagy Duett-ből az alsó képen pedig egy idős hajléktalan bácsi egy kutyával. A képre az volt írva, hogy a "sztárokra" költöd a pénzt, hogy továbbjussanak de a hajléktalanok mellett csak továbbsétálsz és semmit se adsz nekik. És igen ez tényleg ígyvan. Az emberek mindenfélére szavaznak, sőt a legtöbbjük nem is egyszer hanem többször is bele se gondolva abba, hogy ezek a szavazatok milyen drágák, de még akkor is, hogy ha hetente csak egyszer szavaz az ember, de a műsor ideje alatt végig, és általába ezek a műsorok nem kéthetesek. Ha belegondolnának, hogy ezt a 350-400 Ft-ot amit elköltenek szavazásra, olyan emberekre akiknek nem a megélhetés a céljük ebből, hanem az utcán élő embereknek akár egy sms árát vagy annak az egy smsnek az árát két-három embernek adnák oda, máris elmondhatnák magukról, hogy segítettek olyan embernek akinek tényleg az élete múlik rajta. Úgy gondolom ezeknek az embereknek nagyobb szüksége van arra a pár száz forintra mint azoknak akik a tv-be illegetik-billegetik magukat. Burián Brigitta
TörlésMost, hogy az az elmúlt napokban a család, és a házasság a nagy téma, úgy gondoltam utána olvasok és elgondolkodom rajta,mit is jelent ez számomra.
VálaszTörlésA házasság nem egy könnyű döntés,sokan sajnos elbuknak, mert elkapkodták a választást. Úgy gondolták, miért ne, hisz olyan udvarias, figyelmes, rendes, ráadásul még helyes is. Sokan azért mentek férjhez már az első udvarlóhoz, mert féltek nem lesz más kérőjük. Sajnos én hallottam nem egy ilyen történetet és ez nagyon szomorú. De még sorolhatnánk miért oly nagy a száma a válásoknak. Ahogy a cikkeket olvastam találtam egy pár hasznos információt az aktuális témában, amit mindenképp meg kell említeni. Az elöttünk élő nemzedékek gondolkodói érdekes állításokat fogalmaztak meg a családról, gyermeknevelésről, a hűségről. Akár John Locke, akár Hieronymus Bruckner nevét említem, mind ketten úgy vélték: " polgári törvények nem kényszeríthetik az embert morális tökéletességre, így hűségre sem, mivel Krisztus törvénye az embereket nem polgárjogilag kötelezi." Továbbá: "mivel a házasság természetes viszonya feltételezi a gyermeknemzést, szerinte a férfi elbocsáthatja feleségét, ha a nő terméketlen." De Montesquieu sem beszélt a felek közötti hűségről, amikor a házasság polgári természetét jellemezte." Sorolhatnám...
Én ezekkel az állításokkal nem tudok egyetérteni, hiszen, ahogy egy másik cikk is írja: "A házasságnak és a családnak az egyik tartóoszlopa a házastársak egymáshoz való hűsége. Házastársi hűség nélkül nem tud megvalósulni tartós, tartalmas és boldog házas- és családi élet. A hűtlenség is gyakori válóok a világ legtöbb országában."
Szerencsére a korszak gondolkodói között azért volt olyan is, aki fontosnak tartotta a hűséget a két fél között. "Immanuel Kantnál olvashatunk arról, hogy a házassági szerződés feltétlen jogot biztosít a feleknek egymás felett fizikai és morális tekintetben is, amiből a férj és a feleség felett álló erkölcsi szubsztancia létrejön. Kant a házasságot olyan két különböző nemű személy közötti kapcsolatként definiálta, melyben egymás nemi tulajdonságait egy életen át kölcsönösen birtokolják”...
Természetesen nem ez az egyetlen fontos tényező egy házasságban, ahogy azt már ti is említettétek, de véleményem szerint a hűség a fontossági lista első helyein áll. Ezt az idézetet is had osszam meg veletek: " Férj és feleség arra teremtetett, hogy kiegészítsék egymást. Amikor a férfi gyenge, a nő erős; amikor a nő megbotlik, férje felemeli. Amikor két szív és két lélek elköteleződik az élet kihívásainak közös vállalására, életük lényegesen könnyebbé válik." Fontos az egymás melletti kiállás, segítés, a kitartás(...)is.
Úgy gondolom a házzaság egy szent szövetség, ami örök életre szól. Fontos, hogy ne csak a látható praktikus dolgok vezessenek bennünket, hanem arra is figyeljünk, hogy szívünk legbelső csücske mit súg...
Elnézést, hogy ilyen sokat írtam, próbáltam lerövidíteni, de nem igazán sikerült... :)
(Forrás: hetek.hu
Nagyon sok hasznos cikket találtam még, ha van kedvetek és időtök olvassátok el, mert szerintem elgondolkodtató!!
1. http://hetek.hu/eletmod/201201/hihetetlen_csalad
2. http://hetek.hu/arcok/201108/kora_10_ev_csaladi_allapota_elvalt)
Nekem a cseléd és család hasonlòan hangzò szònak a kapcsolatáròl Kosztolànyi Dezső Édes Anna cìmű műve jutott eszembe, ahol a cseléd lány a főszereplő, aki szinte ahhoz a családhoz tartozik, akinél dolgozik, hiszen náluk/velük él, de mégsem veszik emberszámba, sőt.... Hiszen abban az időben nem ugyanazt a szòt jelentette a cseléd, mint amit ma értünk ezalatt." Füredi Regina
VálaszTörlésÉn most olvastam, hogy a Parlamentben elfogadták az extra gyedről szóló törvényt. A törvény bevezetésének célja a gyermekvállalás ösztönzése, a kisgyermekes szülők számára a munkaerőpiacra való visszatérés feltételeinek javítása. Véleményem szerint a törvény hasznos lehet, de azokon a családokon, ahol az anyuka a gyermekvállalás előtt munkanélküli volt a helyzetén nem javít.
VálaszTörlésVéleményem szerint az a baj ma Magyarországon, hogy a legtöbben nem a családalapítást teszik ki célul, vagyis nem vállalnak gyereket sem, hanem a karier számukra a legfontosabb. Hiszen az sajnos egy tény, hogy kevesebb gyerek születik, és az öregek száma egyre jobban növekszik. Ezért mondjuk azt ma Magyarországra, hogy elöregedő társadalom vagyunk.
VálaszTörlésSzerintem az is elég nagy probléma, hogy azok közül, akik szeretnének családot alapítani sokan nem indulnak túl fényes anyagiakkal ahhoz, hogy esetleg két gyereknél többet is be tudjanak vállalni. Továbbá az a támogatás, amit kapnak sok esetben nem elég egy családnak. Úgy gondolom, hogy ez is elrettenti azokat, akik esetleg később szeretnének gyereket, hogy majd hogyan fognak tudni gondoskodni róluk, mindent meg tudnak-e adni neki, ami szerintük szükséges a fejlődéséhez. Valamilyen szinten helyesnek tűnik, hogy előbb a karrier aztán a gyerek, viszont, ha már tényleg csak a karrier van szemelőt valakinél az lehet, hogy nem túl szerencsés.
TörlésTöbb, mint két és fél éve tanultam utoljára szociológiát, így hát a ma esti kutatásom a régi jegyzetfüzetem és tudásom megtalálására irányult...
VálaszTörlésMost megosztom veletek, mit tanultam annak idején a szociológia sajátosságairól (Piczil Márta után szabadon):
A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit vizsgáló tudomány, a társadalmi viszonyokkal foglalkozik, illetve az emberi magatartással a társadalmi viszonyok tükrében. Érdekli, hogy milyenek az egyes társadalmak, hogyan működnek, miként változnak, melyek a társadalomban való együttélés szabályai.
nem azt vizsgálja, hogy milyen legyen a társadalom, hanem azt, hogy milyen!
A szociológia nyitott tudomány, könnyen magába olvaszt más tudományokból származó ismereteket, ugyanakkor maga is hatással van a többi tudományágra.
Én fő problémának tartom a gyerekvállalás idejének kitolódását. Saját magam is szeretnék 25 éves korom előtt édesanya lenni, de sajnos nem hiszem, hogy addigra lesz egy megfelelő anyagi-családi hátterem, ami ehhez szükséges.
VálaszTörlésPersze nyilván, aki 30 éves kora fölött szül, már nem valószínű, hogy elmegy 3 vagy akár 4 gyerek szüléséig, és emiatt vagyunk ugyebár elöregedő társadalom. Én úgy, hogy 20 évesen érettségiztem (nem buktam, csak évvesztes voltam + 0. osztályos) nem hiszem, hogy olyan gyorsan fel tudom építeni az életem, hogy szeretném, és ez szomorúsággal tölt el . :( Cseh Edit
Manapság nagyon sok olyan családot látunk ahol megromlottak a kapcsolatok a szülők és a gyermekeik között. Ugyanakkor ritkán látunk "mintacsaládokat" ahol (nagyjából) minden megfelelően/jól működik. Én ezen gondolkodtam el, hogy valójában mi is lehet az alapja annak, hogy tönkremennek ezek a kapcsolatok, hol ott pont ez lenne a cél, hogy a család egy fajta biztonságot nyújtson mindenki számára. Mit csinálnak másképp az úgymond "mintacsaládok"?! Alapvetően mindenki életében vannak konfliktusok, de nagyon sok múlik azon, hogy ki hogyan reagálja le ezeket. Szerintem ezek a dolgok egészen a gyermekkora vezethetőek vissza. Minden ott dől el, hogy onnantól kezdve hogy megszületik a kisgyermek, mit kezdenek vele a szülők, hogyan nevelik őket. Ha a gyermek egy szeretetteljes környezetben nevelkedik, ahol elfogadás és biztonság veszi körül (még akkor is ha nem éppen tökéletesek a körülmények), ahol a gyermek tudja, hogy hol a helye a szülőhöz képest, hogy mit szabad és mit nem, akkor az már egy megfelelő alap tud lenni ahhoz, hogy a későbbi évek folyamán egy jó kapcsolat alakulhasson ki a szülők és a gyermekek között. De amit kiemelnék, az legfőképpen a kommunikáció hiánya. Ha egy konfliktus helyzet adódik az emberek többsége nagy ordibálásokba kezd, a maga igazát szajkózza, ahelyett hogy inkább higgadtan meghallgatná a másikat, és próbálna megoldást találni az adott helyzetre. Mindenkinek más a véleménye, és ez így van jól. De a kérdés, hogy tudunk-e higgadtan komprumisszumokat kötni, úgy hogy megtiszteljük a másikat azzal hogy végighallgatjuk és belátjuk, hogy sokszor eltérően gondolkodunk, de ezek ellenére is lehet dúlőre jutni, csak meg kell tanulni elfogadni és tiszteletben tartani mások véleményét és tudni kell alkalmazkodni azokhoz. Szerintem ez nagyon sok helyzetre lehetne megoldás, akár szülő és gyermek között, akár szülő és szülő között. Persze nagyon sok alapja lehet még ezeknek a konfliktusoknak, de szerintem ez az egyik legfontosabb. (kerekzsanett)
VálaszTörlésA szociológia sajátos szemléletéről gondolkodtam el, ami az órán is szóba került. Egy arisztokrata és egy parasztember teljesen máshogy látja a világot. Teljesen máshogy tervez, máshogy végzi a munkáját, más a kultúrájuk. Mást jelent neki a pénz fogalma. Számukra erőteljes korlát a családjuk, a környezetük, és a múltjuk. A szociológiában nagymértékben megjelenik az árnyalhatóság is. A Weber-i szociológia elfogadja, megérti azt, hogy vannak egyéni gondolkodásmódúak. A társadalmi környezet, a hatások, a normák, a közösség elég meghatározó. Aki nem normakövető, az pedig büntetésben, kirekesztésben, megbélyegzésben részesül. Szomorú azzal szembesülni,hogy a jövőbe vett képzetek, és a haladás elve nem túl pozitív manapság,és,hogy ma már nem beszélhetünk jövőről a kiterjesztett jelen miatt. Kelemen Kriszta
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés